Véletlen?!

Sajnálom,hogy hét közben szinte semmi időm nincs ideülni, amikor este lerogyhatnék a gép elé vagy csak néznék ki a fejemből, akkor rendszerint elalszom, igen van úgy, hogy már kilenc előtt, sőt olyan is előfordult,hogy a lányok előtt. Jobban mondva nem emlékszem rá, hogy Szonja mikor feküdt le aludni. :) Az egész hét húzós volt és péntek környékén már kezdtem azt érezni, hogy nagyon, de nagyon elegem van a rengeteg papírmelóból, és jönnék már inkább haza. Aztán mint mindig pénteken, amikor már mindenki elhúzott a hétvégét ünnepelve én még borítékoltam az éppen akkor ámenre kész lett iratokat és robogtam a postára. Ahol sorbaállás közben megláttam egy tucatnyi kis mosolygós angyalkás könyvet, rögtön eszembe jutott, hogy milyen jó is lenne a Mikulás csomagjába. Kikaptam kettőt, gyorsan kifizettem és bedobtam a táskámba. Éppen futottam volna az oviba a csajokért (mostanában tiszta Forrest Gumpnak érzem magam, mondtam már?) amikor még jött egy hölgy fontos iratokkal, amit ugye jó lenne a páncélba zárni. Igen visszamentem az udvarról, és elraktam. Felrobogtam az oviba, ahol amíg Kirát öltöztettem fel, naná, hogy Szonja beleturkált a táskában és első blikkre megtalálta a két kis mosolygós csillogó tündért és jó testvérhez méltón azon nyomban meg is osztozkodtak rajta. Egész úton hazafelé a választott könyvüket nézegették és természetesen azonnal el kellett nekik olvasni, amint beléptünk az ajtón. A lányok  pedig csak kérdezgették, hogy miért mosolygok...nem tudtam elmagyarázni, én ugye véletlenszerűen kikaptam két könyvet a kupacból...Szonja az Emíliásat választotta, ami mint a meséből kiderült a segítség tündére. Kira Dorkás könyvét olvasva már meg sem lepődtem, ahogy belekezdtem Dorka a bátorság tündére....és még mondjátok, hogy nincsenek tündérek, dehogynem kiválasztották maguknak a lányokat általam... a legjellemzőbb tulajdonságaik alapján...