2014. június 14., szombat

Körforgás

Azt mondják minden megy a maga útján, minden éppen úgy történik körülöttünk,velünk, bennünk, ahogy annak lennie kell. Ennek ellenére én mégis mindig folyamatosan rácsodálkozom arra, ahogy rohan velünk az idő. Úgy emlékszem arra az első napra, amikor Szonja óvodába ment, mintha csak tegnap történt volna, a kis duckó lábain, a göndör fürtjeivel, arra is emlékszem mi volt óvónéni első mondta amikor meglátta, "Istenem, de gyönyörű vagy." Emlékszem arra is, ahogy az ovis jel választása közben visszakérdezett, hogy nem lehetne-e a nagy kedvenc, Hello Kitty a jele és lehetett. Az első napok hazafelé jövő sírása is élénken él bennem, és a bűntudat, hogy mennyire szaranya vagyok, mert nem is sír utánam, felrémlik a következő hét is, amikor már nagyon sírt reggelente, én meg csak a gombócot nyeldestem, hogy lehetőleg csak az óvoda kapuin túl eredjenek meg a könnyeim. Hihetetlen változáson ment át a 3 év alatt, pici lányból igazi nagy lány lett. Szerdán pedig elköszönt az óvodából, egy megható könnyes ballagáson. Aznap reggel jött-ment, rá nem jellemzően izgága volt. Majd kibökte, a tőle még sosem hallott szót, izgul. Kettőkor már a fürdőben találtam rá, sminkelt...szájfény, parfüm, fülbevaló, lánc majd 10 perc billegés a tükör előtt. Az apjával csak néztük és az jutott eszünkbe hogy lám a pici rózsabimbóból gyönyörű rózsa lett. Lezárult egy szakasz az életében egy gyönyörű mesékkel teli, ahol szerető szemek és kezek vették körül. Mint minden anya én is féltem kicsit az iskolától, az új környezettől, attól, hogy most már teljesíteni kell. Hiszek benne, hiszem, hogy az iskola falai között is megállja a helyét. Még most pár nappal később is elszorul a torkom ha a ballagásra gondolok, a szülők köszönőbeszédét alig tudtam elmondani, a gyerekek felnőttes komolysággal néztek ránk, miért is könnyezik a teremben minden szülő, óvónéni és daduska néni. Szonja csak annyit mondott ez az én napom és ki is élvezte, este 11-kor még javában ropták az udvaron :) Szeptembertől megkezdődik egy új szakasz az életében...de azt hiszem az ovis éveket, az óvónéniket, a dadusokat, az ovis barátságokat sosem fogja feledni...





video

2 megjegyzés:

Adibaba írta...

Uhh, kész hölgy ez a Szonja! Gyönyörű volt a frizurája (is).

gneke írta...

Gratulálok Szonjának a ballagása alkalmából. Annyira talpraesett lánynak ismertem emg a blogod által, hogy cseppet sem félnék a sulis éveitől, mert nagyon megállja majd a helyét ott is.
Olyan furcsa még nekem kívülállónak is hogy már ballagott, valahogy úgy elrohantak ezek az ovis évek, tényleg nemrég írtad, hogy oviba megy, az aggódás, hogy eleinte mennyire sírás nélkül vette az első napokat, heteket, egyszercsak írtad, hogy sírva hagytad ott...most meg...gyönyörű nagylány, igazi iskolás:-)