A balatoni nyaralás valami másra is rávilágított az életünkben. Annyira összeszokott hármast alkotunk már a csajokkal, hogy fel sem tűnt a hiány, mindaddig amíg nem szembesültem vele. Nincs nagy családunk, a lányok egy felnőtt unokatesóval büszkélkedhetnek. Bazsi, igen nekem már csak Bazsi marad, még akkor is ha már hátra kell vetni a fejem, hogy lássam a szemét. 4 éves volt amikor megismertem éppen, mint Kira most. Büszke vagyok rá, 20 év elteltével is megossza velem minden titkát, sőt sokkal inkább velem, mint a szüleivel. Élvezem és köszönöm a bizalmát. Az egyetemi mesterképzés mellett dolgozik így sajnos csak az utolsó két napot töltötte velünk. A lányok a múlt nyáron látták utoljára, Kira azonnal kokettált vele és a nyakába ugrott, de Szonja sem sokáig kerülgette. Onnantól kezdve, hogy megérkezett a lányoknak nem létezett más csak ő. Jó volt az ő hármasukat nézni, abban az összhangban és szeretetburokban, azokat a játékokat látva, amit csak egy férfi tud játszani. Közben azért kicsit keserédes is volt ez az öröm, mert elég volt hozzá egy röpke óra, hogy tisztán lássam, a lányaimnak nincs apaképük, szó szerint odavannak a pasikért, ha valaki is a közelükbe kerül. Mert valljuk be minden kislány első szerelme az apja, ő a hős és bátor lovag, aki mindentől megóv és megvéd. Mindeddig nem is gondoltam erre, hogy ez hiányzik nekik, hogy mennyire másképp viselkednek Balázs társaságában. Őszintén sajnálom, hogy ez kimarad az életükből...meg az enyémből is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése