Bizony hagyomány már nálunk, hogy a lányok és én ellátogatunk Balatonlellére egy kis pihenésre. A pihenés persze ebben az esetben inkább csak elméleti sík, mintsem valóságtartalmú történés. Azt hiszem nem volt túl jó ötlet tőlem, hogy az idén egészen augusztusig húztuk, hogy elinduljunk. Mentségemre szólva a sors rendezte így és nem én. Először betegek voltuk nem is kicsit, aztán meg dolgoznom kellett. Sikerült azért megmártóznunk többször is a magyar tengerben, de az éjszakák már hűvösek voltak, 1 napon át zuhogott az eső is, mini Balatont képezve a telken, Kira legnagyobb örömére aki 42-es igazi fekete gumicsimmában szántotta a vizet ha kellett ha nem. Mi meg egész éjjel szivattyúztunk, hogy legalább az autóval ki tudjunk állni. A lányok teljesen jól bírták a 21 fokra lehűlt vizet, akkor még azt hittem én is, de mára olyan náthás lettem, hogy csak lihegek, mint a kiskutya aki túlfutotta magát. Bőszen koccintgatok a neocitránnal és mantrázom, hogy hamarosan jobban leszek. (Na jó azért azzal is megelégednék ha ennék már nem lenne rosszabb). A lányok természetesen hozták a saját kis jellemüket, Szonja a fontolva haladó és Kira a mindent bele, szó szerint kifulladásig, még ennyi év után is lenyűgöz a látvány a lassú víz és a robbanó tűz, számomra mindkettő tökéletes. Mint mindig most is nagyon jól éreztük magunkat, a Balaton megunhatatlan és nem csak a csajszibarackoknak hanem nekem is. Néhány pillanatkép...amit vissza lehet nézni a jövő nyári viszontlátásig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése