...hogy KeriZsóka több hónap után újra hazaérkezett a hófödte hegyekről. Ilyenkor mindig kicsit zajosabb az életünk, négyesben szervezünk programokat. Persze mindig van valami meglepetés is nála, valami ösztönös jelleggel talál ki meglepetést a lányoknak. Most sem történt ez másként, két pár jégkorcsolyával érkezett, a lányok majd ki ugrottak a bőrükből örömükben. (én meg a rám öntötte bőrkabát ajándéktól, de ez most nem tartozik ide).
Olyan kettő nap után untuk meg össznépileg, hogy a lányok
jégkorcsolyában, élvédővel szántják a nappaliban a parkettát, valamint
csak fürdéshez hajlandóak levenni, így gyorsan megszületett a döntés,
hogy jégre velük. Nem volt nehéz megtalálni a korcsolyapályát a szomszéd
városban, ugyanis cirka 100m-es sor kígyózott a pénztár előtt. (Itt
kell megjegyeznem, hogy a tündéri beengedő bácsi kivételével a helyi
jéghoki csapat játékosai látnak el minden funkciót a pálya körül, nem
kis esztétikai élmény nyújtva a hölgylátogatóknak.) Szóval egyikük
elkiabálta magát, hogy akinek van korija az mehet a másik pénztárhoz,
nem volt kérdés, kilogosztikáztuk és már ott is voltunk, kb 10-en
összesen. A lányok még nem voltak jégen, ezért gyorsan kitaláltuk, hogy
amíg esnek-kelnek egy fél órát addig elfogy a sor és mi is beáldozzuk
magunkat, kölcsönzünk korit. A csajokat beengedtük a pályára és 2 perc elteltével szemünk-szánk elállt. Semmi óvatos duhajkodás, semmi anya gyere, keri gyere, semmi seggreülés, szántották a jeget rendesen, szóval abban megegyezhetünk, hogy tényleg tud az jégkorizni, aki görkorizni :). Kira fél óra elteltével már annyira pofátlanná korizta magát, hogy a 190 cm-es fiúkat kerülgette a jégen. Amikor kezdett alkonyodni és mi ketten a pálya szélén meg rohadtul fázni, eldöntöttük, hogy bemerészkedünk, maximum méri majd a Richter skála az eséseinket. Nagy-nagy bánatunkra nem volt már kölcsönözhető kori, így beszereztünk egy síelő pingvint a csajoknak, amire mondjuk konkrétan szükség nem volt, de marha jól nézett ki. Meg kell dicsérnem az ottani Havasi Jeti büfét, mert nagyon jót kajáltunk, igaz átfagyott végtagokkal és éhesen nekem már jöhetett volna fagyott rénszarvasláb is. A cirka 3 órás program sikerét mutatja azt is, hogy 2 éve szerintem először sikerült Kirát olyan szintre lefárasztani, hogy csorgó nyállal aludt 5 méter megtétele után a gyerekülésben. Szonja pedig korcsolyalevétel után droidként küzdő bádogember stílusban vánszorgott el a gépjárműig :)
Summa summarum irtó jó buli volt és ha kikecmergünk a vírusos torokfájásból újra jégre szállunk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése