Igy alszunk(?) mi :)

Emlékszem amikor Szonja megszületett, egyetlen egy dologban voltam biztos és határozott, hogy SOHA (cöcöcö) nem alhat a mi ágyunkban. Egész jól működött ez mindaddig amíg nem jött egy extrém fosós-hányós (bocsi) vírus és 72órán át úgy néztük alvását, hogy köztünk feküdt. A betegség elmúlt, a kölök maradt:) Aztán jött a Kirával való pocakosságom, Szonja, a pocak és én együtt, apjuk a gyerekszobában száműzetésben. Megszületett Kisgombóc, őt próbáltam likvidálni a kiságyba, eleinte sikerrel, majd folyamatos kudarcélménnyel. Újabb felállás, apjuk maradt száműzetésben, a női szakasz együtt az ágyban. Tudom, hogy nem helyes, legalábbis az agyam. Később már az összes testrészem, a lányok nőttek, itt rugtak,ott feküdtek rám és egymásra halomba. Uzsgyi okoszépszonjanagylány duruzsolás, új ágy. Az első iccakát ügyesen abszolválta, a saját ágyban, Kira is. Ennyi is volt ezzel, gondolták megmutatták megy ez nekik, de azért nagyon ne erőltessem. A mai helyzet, a mi ágyunk az éjszakánk origó és zéró pontja. A felállás változatos. Szonja vagy a saját vagy a miágyunkban alszik el, ha a miénkben, akkor helyére rakom és hajnalban menetrend szerint megérkezik. Apjuk Szonja likvidálása után kerül a miágyunkba Kira mellé, ha ő alszik el, akkor én kerülök a gyerekszobába, ahonnan éjjeli etetéskor helyet cserélünk. Ha nem birok senkit felkölteni, volt már, hogy Szonja 1.50-es ágyára kucorodtam fel a cirka 180cmmel. Mondhatni szép kis vetésforgót alakítottunk ilyformán ki, az a vicc, hogy az összes ágyat használatba vettük, kivéve a hálószobait. Két költözés és gyerek el-, illetve áthelyezés között arról álmodom, hogy mindenki a saját ágyában alszik, mi pedig Bundival a nagyágyon romantikázunk. Kira kiságyát már összeszereltem, alvófunkcióra nem használtuk már pár hónapja, maximum a két gyerek tombolt benne és játékdepónak abszolválta. Hát így állunk, vagyis sehogy. Asszem' a legközelebbi kívánságom egy egyedül végigaludt éjszaka lesz. Közben meg azon jár az eszem, hogy jó ez így, látni őket össszebújva, éjszaka félálomban etetni, hátatsimizni, minden ébredésnél ott lenni és együtt nyújtózni nagyokat ásítva... Ahogy a nagy öregek mondták 18 évesen már annak is örülni fogok, ha egyáltalán itthon alszanak, nemhogy velem. :)

Ama bizonyos első buli

Elvesztettem a szüzességem, ami bizonyos első szülinapos zsúr megrendezését illeti, aki még előtte áll, néhány roppant hasznos észrevétel:

• A gyertyát bármennyire is óvatosan fogod kettétörik, ha a párod sikeresen megragasztja, akkor majd ő ejti le és 8 darabból már nem fogsz pachworközni. Szerencsére van egy kedves kis szomszédod, aki gondoskodik arról, hogy nehogymá' gyertyamentes szülinap legyen.
• Hiába készítesz nekik gondosan fáradtságot, időt nem kímélve bulizenét, ők akkor is 59841361x hallgatják meg Flourtól a Mizut, amire Te nagyobb idegrángást kapsz.
• Ha azt mondod a vendégeknek, hogy semmi ajándék, max egy labda, akkor gondolkozz azon, hova helyezed a külön szekrényt a labdáknak.
• Ha kókuszgolyót csinálsz, számolj a havazással, nameg azzal, hogy amíg Te aprólékosan behelyezel a tetejére cirka 150 db franciadrazsét, tuti lesz olyan kölök aki ügyesen kipiszkálja és csak azt fogyasztja.
• 100lufi felfújásához idő kell, felkötözéséhez mégtöbb, ezredennyi idő a kidurrantása és a levagdosása.
• A gyerekek szerint totál úgy néz ki a tortáról levett tűzijáték helye, mint ha Hello Kitty fejlövést kapott volna...szerintem is:)
• A rózsaszín masnimarcipánt egy kölök sem szereti...naná, hogy a marcipánt Te se.
• A jó buli sokáig tart, így este 9-kor kezded a romokat takarítani, úgy, hogy 4-től nonstop pincért játszottál.
• Ha fél délelőtt azon gondolkozol, hogy kint vagy bent legyen a buli, megnézel 86 műholdképet a felhőzetről, telefonon kérsz véleményeket, akkor a kölkök tortázás után azonnal kirohannak a kertbe labdázni...nyugi labda az lesz, lsd fentebb:)
• Te megfőzöd a babgulyást, a pasik meg learatják a babért, pusztán azzal, hogy fakanállal állnak a bogrács mellett és söröznek.
• A fehér terítőt az asztalra felejtsd el, jham és kár volt kutatni a szülinapos szalvéta után is.
• Fényképek, bent túl világos, kint túl sötét, 2x tortagyertyagyújtás, mert mire exponál, a kis ünnepelt elfújja,olyan lendülettel, hogy csak úgy fröcsög a nyál mindenfelé. Most sem fog készülni elfogadható családi fotó.
• Ruhaválasztás, mindenképpen ragaszkodj a világos harisnyához, csakis abba törik bele tökéletesen a fű, spékeld félig nyitott cipővel, kellő mennyiségű homokos part csak így lesz a nappalidban.
• Ne ronts a helyzeteden azzal, hogy többféle gyümölcslét halmozol, minden gyerek másfélét kér, ezt futva közli Veled, azt is hol a pohara, nincs az a főpincér aki ezt megjegyezze.
• Ha a férjed késkészletét likvidálod a falról, mondván, hogy néz már ki, akkor vedd figyelembe nem sokkal jobb, ha a felcsavarozott dobócsillagot egy felakasztott medvével próbálod "besározni".
• Az a k.....hepibörzdéj girland mindig elforog, érted mindig, ha mégsem, akkor tuti fejjel lefelé raktad fel.
• Számolj azzal, hogy cirka 5 órára, biológiai szükségleteid idő hiányában nem kerülhetnek kielégítésre, úgy, mint ürítés, folyadék és szilárd táplálék fogyasztása, olyan extrák, mint 6 év felettiekkel folytatott verbális kommunikáció luxuskategória.
• Ha mindez nem lenne elég, akkor spékeld meg egy majd egyévessel, aki naná, hogy origóból kiindulva, csakis a bogrács, a torta, a repülő labda és 20 db futkosó gyerekláb felé megy kamikaze akcióban.

Mindennek ellenére, ahogy remélem az a képeken is látszik fergeteges bulit csaptunk és lehet annál nagyobb dicséret a szervezőnek, a rutinos bulizó nagyobbacska kölköktől, hogy ilyen jó buliban még soha nem voltak.
A leglényegesebb mégis friss 3 évesünk boldogan ragyogó arca...!

3 éves nagylányunk

Nehéz szavakba önteni olykor az ember érzéseit, hogy mikor válik egy rég áhított óhaj valósággá. Mekkorát sóhajt az ember, amikor sok-sok év után először láthatja a lánya tekintetét. A kisördögét, aki az elmúlt 3 év alatt, annyi, de annyi boldog pillanattal ajándékozott meg. Mindig is hittem benne, hittem abban, hogy vele és általa lel majd igazi értelmet az életünk. 3 évvel ezelőtt mégis nehéz volt elképzelni, hogy a mára csacsogó göndörkévé nőtt picike kis csoda a miénk. Voltak félelmeim, hogy milyen ember lesz, hogy megfelelek-e majd az ő elvárásaink. Közben meg ambivalensen biztos voltam benne, hogy csodálatos szimbiózisban élünk majd. Megtanított anyává szülővé lenni, úgy, hogy közben újra gyermekké is válhattam általa. A legnagyobb dolog a világon felelősséggel tartozni valakiért, terelgetni az úton, úgy, hogy közben saját élete legyen. 3 évvel ezelőtt kaptam egy ajándékdobozt, mit a kicsi gyerekek, fogalmad sincs, mit rejt a doboz, de már maga a tudat, hogy a tiéd, hogy égi kezek neked készítették, hogy minden kincse neked szól, boldogsággal tölt el. Sejtelmes lehet, hogy amikor komótosan átérezve a pillanat jelentőségét kicsomagolod, megkapsz mindent, amiért élni érdemes. Az első lélegzetvételt, összebújást, az első mosolyt, kacajt, lépéseket, szavakat, puszit, öleléseket. Kifogyhatatlan ez az ajándékdoboz, hiszen mindig jön valami új, valami életre szóló. 3 éve itt van velünk és még ma is mint, minden este csodálom, ahogy alszik. Milliószor nyúlhatok még az ajándékdobozomba, mindig találok valami meghatót, valami szépet, valami nevettetőt. Milyen furcsa még annak is tudsz örülni a dobozodból, ami bizony szaporítja ősz hajszálaid. Mert bizony van a dacban, az erős akaratban, a feleselésben is valami szerethető, épp az, ami ő maga, a húsom, a vérem, a régen várt gyermekem. Néztél már gyerekszembe? Pár éves gyerek szemébe. De nem úgy felszínesen, ahogy mi egymásra nézünk - hanem komolyan. Kíváncsian. Mélyen. (...) Édenkerti tekintet ez. Zavartalan békés. Tiszta. És... boldog? Igen, boldog. De nem úgy, hogy örömteli, hanem úgy, hogy egységben él önmagával: egy olyan világból néz, ahol nincs még hasadtság, dráma, - ahol a lélek még nem koszos. Édes Kicsi Szonjám a Jó Isten Éltessen nagyon-nagyon sokáig mindig ugyanilyen tiszta tekintetben, mint most 3 évesen.

Szonja sziporkák, újfent...

Foglalkoztató füzet, amiben egy macit, akinek kör alakú farkat rajzoltak, hátulról kell felismerni, mire Szonja:
"Látod, buborék van a seggébe."

***
Apjának: "Édesdrágám, adsz egy túró rudit?"

***
-Finom a lángos?
-"Nagyon, csak félek, hogy nagy lesz a pocakom."

***
-Hol laksz?
-"A Szezám utcába."

***
Építkezünk:
- Szonja csinálj egy napocskát.
- "Ááááá, én csak nyalókát tudok."

***
Vacsoránál: "Mama én ezt nem tudom megenni, mert nincs fogam, beraktam a pohárba, mint Te."

***
Némi névnehézség, a fránya alliterációval fűszerezve.
- Gyere asszony!(Szonja-asszony)
- " Jöjök Vijág!" (Milán-virág)

***
-"Elviszel engemünket?"
- Hogy mondod?
- "Elviszel tégem?"

***
- Mondj egy fiút!
- "Fiú."

***
"Apa adsz nekem egy picik sok kenyeret?"

***
"Anya ne harapd meg a lábujjam, mert ki fog kékülni!"

***
Apával beszélgetnek: - Látod Szonja, ez a mókus eleje, szembe van vele a háta, ez a farka. Azért van a farka hátul, mert a mókus van elől.
Szonja kerek szemekkel: - "Höööö?!!!"

***
Dorgálom: - Szonja már 2x mondtad, hogy Nem, arra, hogy menj kezet mosni, ha még 1x mondod, hogy Nem, nagyon összeveszünk:
- Menj kezet mosni!
Összeszorított szájjal és fejrázással: "Ü ümmm!"

***
Csillag születik beharangozó megy: "Anya te is leszel a tv-ben és eltáncolod a Boci tarkát!"

***
Csettinget a nyelvével:
"Zörög a fogam."

***
"Kijababa elaludtattam."

***
- "Anya ott a fényed."
- Az nem a fényem, hanem az árnyékom.
- "Jó nagy fejárnyékod van."

A napok peregnek tovább...

Folytonosság van, porból-porrá leszünk, köszöntünk és búcsúzunk...mindennek rendelt ideje van, mindenkinek ki van mérve...mindenki elköszön egyszer. A temetés elmúltával mintha én is súlyokat tettem volna le, mintha minden újra a régi kerékvágásba került volna, persze belül tudom, hogy az a bizonyos régi kerékvágás, már soha nem lesz ugyanaz. Keveset kaptak belőlem a lányok az elmúlt időszakban, leginkább csak azt látták, hogy alig érkezem haza, már indulok is valamerre tovább. Szonja már sokkal nagyobb, érzi, sejti és bizony kőkeményen számon kér, vagy éppen a Kicsin veri el a port. Nem egyszerű most vele, ahogy anyukám mondaná, olyan mint én és pontosan ugyanaz. Dacol, akar és véghezvisz, így vagy úgy, de gyakran vesztek csatát. Bámulattal nézem, ahogy kinyílik előtte a világ, ahogy mindent mindennel összeköt, megért és megmagyaráz. Folymatos szerepjátékok, hol orvos, hol boltos, szakács, mi meg lelkesen betegszünk, vásárolunk és eszünk. Előkerült a régi viharvert játék a pince mélyéről, az orosz diavetítő és a mesék, esténként előszedjük a klasszikusokat, olykor csak a fény és apa keze varázsol csodás történeteket a fehér lepedőre. A másik klasszikus a babilon, kis műanyag golyók lyukakkal -pálcikákkal és számtalan variációval az építésre. Kira szundikál, mi meg ülünk a fűben a pléden és építünk, igen én is és aljas rágalom, hogy abbahagyom a kockaformánál! Készülünk a szombati szülinapra, 3 év, pedig még most nézegettem ama bizonyos két csíkocskát a teszten. Most lesz az első szülinapi zsúrja, folyamatosan erről beszél, nagyon várja, én meg vele izgulok, Hello Kitti imádatával a tortát is a cicásat kérte, kíváncsi leszek...nézzük a jó oldalát lehetett volna a komplett kerek erdő lakótársasága:) Nem leszünk sokan, last minute a költségvetésünk is, de hiszem, hogy emlékezetes lesz neki.
Kicsi Kira észrevétlenül elindult, hát a közlekedése, több mint érdekes :) Amolyan lenyomtam fél liter házit és vígan csárdásozom a kettő előre-kettőt hátra lépéseit, beledobva olykor-olykor pár oldalsasszét. Hihetetlen édes, mert nem komótosan tipeg, hanem szó szerint futkos. Pápázik, puszit ad (konkrétan bekapja a szám), tátázik és gyeregyerézik. Leginkább fuvaroz, valamit folyamatosan cipel magával, az sem nagyon gátolja meg semmiben, ha éppen a bokájáig ér. Nyöszmörög is, egyszerre két foggal küzd éppen, ennyire bedagadva még nem is láttam az ínyét, nagyon sajnálom és remélem, most már hamarosan áttörnek a guzik.
Szóval a közhely továbbra is él....az élet megy tovább.

Az elmúlt napok....

Az elmúlt napok az ügyintézéssel teltek, holnap kísérjük végső útjára édesapámat. Aki tudja, annak nem kell mondanom, aki még van olyan szerencsés, hogy nem, annak azt kívánom minél később élje át, hogy az édesapjának szemfedelet, sírhelyet kell választania. Nehéz, nagyon, nappal még csakcsak, de amikor mindenki alszik, akkor bizony ezerszer is meghallgatom ezt a számot és csorognak a könnyeim. Minden benne van, ami őt és a kapcsolatunkat jellemezte, MINDEN, talán nem véletlen, hogy ez jutott akkor is rögtön eszembe, amikor a temetkezésnél megkérdezték, tudok-e mondani egy dalt, amivel végső búcsút tudok venni. Azóta több 100x meghallgattam és mindannyiszor végigsírtam. Köszönöm Nektek, hogy kerestek, irtok, mellettem álltok és tudom, hogy azt is megértitek, hogy nehezemre esik most felvenni a telefont és megírni a meg nem válaszolt leveleket. Köszönöm azt a szeretethálót ami körbevesz, hiszem, hogy apukám is látja, és tudja, hogy általa lettem ember, szülő és gyermek egyszerre. Tudom, hogy az idő majd könnyít mindenen, de most még kimondhatatlanul fáj. Rettegek a holnaptól, tudom, hogy több százan lesznek a temetésen, azt is tudom, hogy legszívesebben visszabújnék a csigaházamba egyedül lenni, de jönnek a rokonok. Így hát gépiesen teszem a dolgom, közben mindnyájan lebetegedtünk, Szonja szombat éjjel befulladt, lázasak, köhögnek, így jelzi a test a lelki fájdalmakat. A gyerekek az egyedüli vigaszom, azt hittem erősebb vagyok, sokkal erősebb, nem tudok még felnőni, félárva lettem, lopva a lányokat figyelem, keresem bennük aput, a mozdulatait, a gesztusait...azt csak remélem, hogy könnyebb lesz...icipicit könnyebb...

Egy elképzelt levél...

Drága Picikéim!
Nem így terveztem, nem ezt szerettem volna, de a sors közbeszólt. Szerettem volna még veletek lenni, mára már csak a szívetekben van helyem. Mégis tudnotok kell, benne vagyok minden esőcseppben, mely arcotokra hull ha bánatosak vagytok és benne vagyok minden nyáresti szellőben is, amely mosolyotokat simítja. Boldoggá tesz az a tudat, hogy megismerhettelek benneteket, hogy játszhattam Veletek, hogy szerethetlek benneteket. Lélekben most is ott vagyok, nézve azt, hogy a mamával játszotok, vigyázzatok a mamára nagyon, mert én már nem tehetem, rátok bízom hát, csaljatok arcára mindig mosolyt, ahogy az enyémre is tettétek. Ölellek benneteket picikéim és soha ne feledjétek:
A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog...
valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába.
Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk
egymásnak egymás életében, ez mit sem változott.
Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj
velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is
beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess
ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken.
Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel
A nevem nap mint na, ahogyan annak előtte is, de ne
árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba
kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.
Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a
folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt,
hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok
a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj.
Ne állj zokogva síromnál;
Nem vagyok ott.
Nem alszom.
De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.
Én vagyok a gyémánt csillogás a havon.
Én vagyok a napfény az érett gabonán.
Én vagyok a szelíd őszi eső.
Amikor felébreszt a reggeli zsivaj,
Ott vagyok minden hangban veled,
A csendesen köröző madár szavában, de én
vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában.
Ne állj hát zokogva síromnál;
Nem vagyok ott.
Nem haltam meg.
Tudom, hogy kicsi szívetekben örökké élek....Papa.