Emlékszem amikor Szonja megszületett, egyetlen egy dologban voltam biztos és határozott, hogy SOHA (cöcöcö) nem alhat a mi ágyunkban. Egész jól működött ez mindaddig amíg nem jött egy extrém fosós-hányós (bocsi) vírus és 72órán át úgy néztük alvását, hogy köztünk feküdt. A betegség elmúlt, a kölök maradt:) Aztán jött a Kirával való pocakosságom, Szonja, a pocak és én együtt, apjuk a gyerekszobában száműzetésben. Megszületett Kisgombóc, őt próbáltam likvidálni a kiságyba, eleinte sikerrel, majd folyamatos kudarcélménnyel. Újabb felállás, apjuk maradt száműzetésben, a női szakasz együtt az ágyban. Tudom, hogy nem helyes, legalábbis az agyam. Később már az összes testrészem, a lányok nőttek, itt rugtak,ott feküdtek rám és egymásra halomba. Uzsgyi okoszépszonjanagylány duruzsolás, új ágy. Az első iccakát ügyesen abszolválta, a saját ágyban, Kira is. Ennyi is volt ezzel, gondolták megmutatták megy ez nekik, de azért nagyon ne erőltessem. A mai helyzet, a mi ágyunk az éjszakánk origó és zéró pontja. A felállás változatos. Szonja vagy a saját vagy a miágyunkban alszik el, ha a miénkben, akkor helyére rakom és hajnalban menetrend szerint megérkezik. Apjuk Szonja likvidálása után kerül a miágyunkba Kira mellé, ha ő alszik el, akkor én kerülök a gyerekszobába, ahonnan éjjeli etetéskor helyet cserélünk. Ha nem birok senkit felkölteni, volt már, hogy Szonja 1.50-es ágyára kucorodtam fel a cirka 180cmmel. Mondhatni szép kis vetésforgót alakítottunk ilyformán ki, az a vicc, hogy az összes ágyat használatba vettük, kivéve a hálószobait. Két költözés és gyerek el-, illetve áthelyezés között arról álmodom, hogy mindenki a saját ágyában alszik, mi pedig Bundival a nagyágyon romantikázunk. Kira kiságyát már összeszereltem, alvófunkcióra nem használtuk már pár hónapja, maximum a két gyerek tombolt benne és játékdepónak abszolválta. Hát így állunk, vagyis sehogy. Asszem' a legközelebbi kívánságom egy egyedül végigaludt éjszaka lesz. Közben meg azon jár az eszem, hogy jó ez így, látni őket össszebújva, éjszaka félálomban etetni, hátatsimizni, minden ébredésnél ott lenni és együtt nyújtózni nagyokat ásítva... Ahogy a nagy öregek mondták 18 évesen már annak is örülni fogok, ha egyáltalán itthon alszanak, nemhogy velem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése