A napok peregnek tovább...

Folytonosság van, porból-porrá leszünk, köszöntünk és búcsúzunk...mindennek rendelt ideje van, mindenkinek ki van mérve...mindenki elköszön egyszer. A temetés elmúltával mintha én is súlyokat tettem volna le, mintha minden újra a régi kerékvágásba került volna, persze belül tudom, hogy az a bizonyos régi kerékvágás, már soha nem lesz ugyanaz. Keveset kaptak belőlem a lányok az elmúlt időszakban, leginkább csak azt látták, hogy alig érkezem haza, már indulok is valamerre tovább. Szonja már sokkal nagyobb, érzi, sejti és bizony kőkeményen számon kér, vagy éppen a Kicsin veri el a port. Nem egyszerű most vele, ahogy anyukám mondaná, olyan mint én és pontosan ugyanaz. Dacol, akar és véghezvisz, így vagy úgy, de gyakran vesztek csatát. Bámulattal nézem, ahogy kinyílik előtte a világ, ahogy mindent mindennel összeköt, megért és megmagyaráz. Folymatos szerepjátékok, hol orvos, hol boltos, szakács, mi meg lelkesen betegszünk, vásárolunk és eszünk. Előkerült a régi viharvert játék a pince mélyéről, az orosz diavetítő és a mesék, esténként előszedjük a klasszikusokat, olykor csak a fény és apa keze varázsol csodás történeteket a fehér lepedőre. A másik klasszikus a babilon, kis műanyag golyók lyukakkal -pálcikákkal és számtalan variációval az építésre. Kira szundikál, mi meg ülünk a fűben a pléden és építünk, igen én is és aljas rágalom, hogy abbahagyom a kockaformánál! Készülünk a szombati szülinapra, 3 év, pedig még most nézegettem ama bizonyos két csíkocskát a teszten. Most lesz az első szülinapi zsúrja, folyamatosan erről beszél, nagyon várja, én meg vele izgulok, Hello Kitti imádatával a tortát is a cicásat kérte, kíváncsi leszek...nézzük a jó oldalát lehetett volna a komplett kerek erdő lakótársasága:) Nem leszünk sokan, last minute a költségvetésünk is, de hiszem, hogy emlékezetes lesz neki.
Kicsi Kira észrevétlenül elindult, hát a közlekedése, több mint érdekes :) Amolyan lenyomtam fél liter házit és vígan csárdásozom a kettő előre-kettőt hátra lépéseit, beledobva olykor-olykor pár oldalsasszét. Hihetetlen édes, mert nem komótosan tipeg, hanem szó szerint futkos. Pápázik, puszit ad (konkrétan bekapja a szám), tátázik és gyeregyerézik. Leginkább fuvaroz, valamit folyamatosan cipel magával, az sem nagyon gátolja meg semmiben, ha éppen a bokájáig ér. Nyöszmörög is, egyszerre két foggal küzd éppen, ennyire bedagadva még nem is láttam az ínyét, nagyon sajnálom és remélem, most már hamarosan áttörnek a guzik.
Szóval a közhely továbbra is él....az élet megy tovább.