Azért is jó ha kicsi a gyerek......

... mert még azt aggaszt rá és úgy csinálsz belőle bohócot, ahogy akarsz. Jham és ő még nem éget le a szomszédok előtt, mint a csacsogó nővérkéje.

Aranyköpések:
Ma reggel csendben elmélkedtem a rotyeszon, az ablak alatt a szomszédok beszélgettek, megjelent Szonja és kb 12 fül hallatára a következő monológot adta elő: -Kakálsz anya, büdös van. Húúú milyen nagyot kakáltál anya, nagyon ügyes vagy anya. :)

Élet és halál

Amikor van időm, erőm érzelmeim, érnek hatások amik elgondolkodtatnak sokszor megteszem. Ahogy ma is. Alszanak a lányok, csend van...Csapkod most körülöttünk az élet és a halál. Mindig azt hittem burokba rakhatom a szeretteimet, megvédhetem őket bármitől. Sok-sok éven át hittem ezt, aztán tessék, a kollégáim mérges gombát esznek, apám fekszik a halált várva és én nem tudom kimozdítani a mély depressziójából, Meghalt egy fiatal rendőr, akitől szülővárosomban éppen most vesznek búcsút, itt hagyott egy pici lányt, remélem az angyalok majd vigyáznak Rád Dusán. Egyik barátom kilátástalan helyzetében sósavat ivott, túlélte...Sorolhatnám még, de nem akarom...Közben meg itt a másik pólus, ami számomra az élet, az értelem a kicsi lányom szemében, hogy reggel ha ébredéskor föléhajolok már fogatlan vigyorával csal örömkönnyeket a szemembe. A nagylányom, aki imádja a kicsit, aki reggelente kiabál, hogy "anya felébjedtem". Hálát adok a sorsnak, hogy épek és egészségesek, hogy itt vannak. Olyan keskeny a mezsgye élet és halál között és olyan örök ez a körforgás. Tegnap itt volt anyu, életemben először büszke lehetek rá, hogy ő az anyám. Kellő tartással és alázattal viseli a helyzetet, amit az élet sodort elénk, hogy egyszercsak búcsúzni kell. 47 éve élnek együtt, még ma is a fülemben csengenek a szavai, "60 fölött már minden nap ajándék lányom". Ambivalensek az érzéseim és csapongok. Ma voltuk a két lánnyal az intézetben, végiglátogattuk az időseket, 3-an mentek el az utolsó látogatásunk óta, a fekete lobogó ma is ott lengett a homlokzaton. Szonja kérdezte mi ez, próbáltam a kis nyelvén elmagyarázni, megértette. Bent végigpuszilgatta a láttára ezer ráncos mosolyba szaladó arcokat. Beszélgettünk...93éves néni, icicpici csupa szív, csak annyit mondott minden reggel megköszöni a jó Istennek, hogy ma is rávirradt a nap, nem panaszkodott, nem dacolt, éli mindennapjait és hisz. Ez a bajom nekem, meg kell találnom a hitem, kell egy kis nyugalom és kegyelem, a templom csendje, az atya hangja. Annyira el voltam foglalva az utóbbi időben saját magammal, hogy közben elvesztem valahol a körforgásban. Csodálom a gyerekeim, olyan jó csak nézni őket, a Kicsi, ahogy rácsodálkozik a színekre, a mozdulatokra és a Nagy, ahogy rakja össze buksijában az összefüggéseket, ahogy csodál egy csigát, ahogy szöszöl az egyszerű kavicsokkal. Tudom, hogy nem védhetem meg őket a csalódásoktól amit feléjük is sodor az élet, tudom, hogy tanulni fognak abból is. Csak arra kérem a Jó Istent, hogy ölelhessem őket és letörölhessem a könnyeiket...bármilyen hosszú is az életünk, napjainak száma mégis véges...

Videó: http://www.youtube.com/watch?v=4kx54xuCc10

Esős délelőtt Kubába vágyva

Kéthónapos Kisgombóc

Emlékszem az első pillanatban, amikor megtudtuk, hogy ez a kicsi tündér közénk készül, elneveztem Kisgombócnak. Találó név ez neki, a mai két hónapos oltáson már 5520grammot nyomott a kishölgy és 62cm magasra nőtt. Az oltásnál meg sem nyikkant a kis hős.
Nagyokat vigyorog ránk, igazi kis tejbetök fogatlan, nyálas vigyorral. Még azt is imádom benne, amikor nagy röffenés közepette rám küldi a felesleget. 2 hónappal ezelőtt már reggel tudtam, hogy nagy nap a mai, hogy mostantól a 27.-e mindig jeles esemény lesz a lányom születése. Imádnom a kis cimpa nélküli fülét, ahogy tejszagúan belegömbölyödik a tenyerembe, ahogy szétterpeszti a lábujjait. Elveszek a kék szemében és mosolygok a félrebillentett fején. Imádom a reggeleket vele, amikor csak ketten vagyunk, ahogy elégedetten nyögdécselve nyújtózkodik, amikor kelletlenül fel-felnyitja a szemét és nagyokat kortyol. Hihetetlen erő van benne, rendszeresen hasból tornázza magát ülésbe a karomban, nézelődik a vállam fölött, lajhárként elégedetten lóg az alkaromon, ejtőzik a pihenőszékben. Kizárólag háton alszik, oldalra fordított fejjel, olyankor összegyűri a hájat a nyakán, imádni való. Szeretem a lába ujjától a buksija tetejéig. Végtelen toleranciával tűri, hogy nővére babázzon vele, lelkesen törli, pelenkázza, takargatja, nem alapkiképzésen veszt részt a kicsi lány az tuti. Apaimádó már most, tépi a szőrt a mellkasáról, addig rugózik amíg el nem éri medált a nyakában. Olykor felrobban, az apja szerint, ugyanis gázosilag a családfőre ütött, néha olyan pelenkaröptetést végez, hogy azon agyalok, hogy egy akkora lukon, hogy jöhet ki ekkora hang:) Gagyog, gügyög, gurgulázik és állandó mozgásban van. Olykor velőtrázón üvölt, máskor elégedetlenkedve hüppög.
Néha késleltetném az időt, néha pedig hajtanám előre, hogy lássam, ahogy felül, feláll, együtt játszanak civakodnak, ahogy először mondja majd anya. Újra, meg újra átélem a születése csodáját, az első pillanatokat, ahogy a bőrünk összeér, ahogy a könnyem a hátára gördül. Nem tudok elég hálát adni az égieknek, hogy hozzánk küldte őt, hogy minket választott, hogy követhetjük immáron két hónapja a napjait, hogy megédesíti az életünket. Két hónapja van itt, de mindig is közénk tartozott...
BOLDOG HÓFORDULÓT KICSI KIRÁM!

Csigacsalád :o)

Az elmúlt napok....

Harcos napok állnak mögöttem. Mondhatjuk, úgy, hogy totálisan le vagyok harcolva. Szonja teljesen belevette magát, ebbe a játékba, hogy húzzuk fel jól az anyut lehetőleg mindent pisiljünk össze, ami csak létezik és suvickolni lehet. Én meg naná, hogy vettem a lapot és kiakadtam, fenyítettem, annál jobban csinálta. Ördögi kör...Mindezt naponta fogorvossal spékeltem meg, hogy teljese legyen a kép. Szerda délutánra ár eljutottam a bőgésig, ő meg csak nagy szemekkel nézett és törölgette a könnyeim és bizonygatta mennyire szeret. Úgy éreztem teljes kudarcot és csődöt mondtam, nem vagyok képes jól nevelni a gyerekem. Megérkeztek aznap a sógornőmék is, fényesen érzetem magam. Aztán a fél éjszakát a netet böngésztem. bakker mindent rosszul csináltam, legalábbis ezt mondta a gugli. Csütörtökön új életet kezdtünk, ha én türlemes vagyok, ő azt tükrözi vissza, hiszen elmondta rosszalkodik, hogy figyeljek rá. Tartottunk csajos napot, oda mentünk Kirát "lepasszolva" ahová ő akarta és csak ketten. Sokat beszélgettünk, azóta nem pisilt be, mindig szól és megy a wc-be, egyedül. Még a ma délelőttöt is kivettük szabinapnak, szerencsére a Kicsi van olyan bölcs, hogy ezt nagy alvásokkal tolerálja. Remélem egy időre feltöltődünk mindannyian. én pedig kicsit jobban szervezem majd ezután a dolgaink. Egyébként meg hulla fáradt vagyok, Szonja elég rapszodikusan alszik, a délutánokat kihagyja, főleg mióta vendégeink vannak. Ez tegnap is így volt, délelőtt anyatejes világnapon voltunk, ott pesztrálta a kicsiket, igazi tyúkanyó volt, délután medencéztünk, este meg már olyan álmos volt, hogy szó szerint pofára esett. Nem kicsit, 10cm hosszan összetörte az arcát, szerencsére csak piros, de ahhoz elég volt, hogy ne sokat aludjon az éjszaka, mire meg elaludtunk, egy kedves iccakai pillangó hajnal 4-kor ráfeküdt a csengőnkre. A lehűlés nálunk jól sikerült, már "csak" 30 fok van, aludnék, de Szonja ismét duracellt reggelizett, úgyhogy kiélem itt magam. Kemény hetünk volt, nem kívánom senkinek, főleg a szőkeségem nem, hogy ilyen nehezen lett meg a megoldás.

Aranyköpések
-Anya mi ez?
- Cukkini.
- Szeretem a cuki nénit!

***
- Szonja büdi van, pukiztál?
- Nem, apa pukizott.
- Apa nincs is itthon.
- Akkor a Mikulás. :)

Ikerlelkek

Nem vagyok a toppon és tudom, hogy ha én nem vagyok a toppon, akkor a gyerekkori barátnőm sem, egyformák vagyunk, na nem belsőleg, hanem az életünk. Épp azon gondolkodtam, hogy mi lehet vele/velük, amikor csörgött a telefonom, rá sem kelett néznem, tudtam, hogy azt írja ki Mártusom. Hazajöttek, eljönnének, mikor lenne jó? Mondtam, hogy most, most nagyon jó lenne. Jöttek is. 6óra van közöttünk, együtt jöttünk erre a keserédes világra. Egy utcában nőttünk fel, egy suliba jártunk, mindenütt ott volt, ahol én. Külsőlg ég és föld vagyunk, én a masszív nagy és erős, ő a kicsi, gyámoluitásra szoruló. Aztán elsodort az élet, fizikálisan, de lélekben mindig velem volt, először külföldön élt, majd Pesten, kereste a párját, nehezen lelte, ő volt az esküvői tanúm, ismeri minden titkomat, még azt is, amit Bundi sem, mindig mellettem áll, mindig mellette állok. A kudarcok során is mellettem volt, felszedett a padlóról, hogy velem örülhessen az uh-on, ahol együtt sirtunk, talán akkor döntötte el, ő is sszeretne anya lenni. A sors ismét segtett, megszületett Szonja, majd hat hónappal később az ő Blankája. Most készülnek a második babára, Kira 2 hónapos, szóval remélem a sor most is segít nekünk. Néztük a lányainkat a nagy és erős, határozott Szonját és a törékeny, gyámolításra szoruló Blankát. Ahogy egymást ölelik, újraéltük a lányainkban a gyerekkorunkat. Tudjuk, hogy jó barátok lesznek, ha csak felannyira jók mint mi, akkor már elmondhatják, vannak igaz barátaik. Nem tudom megfogalmazni mit jelent nekem Mártus, aki mindig tudja mit kellene tennem, ahogy én is neki mit. Akire bármikor rábíznám az életem, ha arról lenne szó..kevés igazi barátom van.. és ő az egyetlen aki előtt nyitott könyv vagyok..olykor fehér, néhol maszatos lapokkal, megkopott betűkkel, vidámsággal, könnyekkel, tragédiákkal, happy enddel, titkokkal, szégyennel, becsapással, élettel. Hálás vagyok minden átbeszélgetett éjszakáért, kalandokért amibe belevittem, a józanságáért amivel megmentett az őrültségektől.
Nézem a két képet, mi és a lányaink, féltett kincs ez számomra, óvom, védem ezt a barátságot, remélem az utódaink is ezt teszik majd. Köszönöm az életnek, hogy egymás mellé sodort minket, s remélem nagymamákként, majd együtt vigyáztuk az unokákra, amíg a csajaink átdumálják az éjszakát...