2011. február 27., vasárnap

Kilenc





Kilenc hónap telt el és egy üvöltő kis csomagból mára egy mindenre rácsodálkozó, folyamatos lendületben lévő igazi kis mosolygombóc lett. Kimondhatatlanul imádom. Még mindig rengeteget tanulok tőle. Hihetetlenen küzdő jellem, 1000x is újrapróbálja nagy dajdajozás közepette, hogy felmásszon, átmásszon, felálljon, kinyisson, megrágjon dolgokat. Két napja megtanult puszit dobni, tüneményesen cuppog és mivel újfent fogzik, csak úgy fröcsög a nyál:) A fogtempó növesztést lassan lekörözi a hajnövesztés, lassan kis kócos lesz a buksija. Folyamatosan szövegel a babanyelvén és rendszerint nemtetszésének is hangot ad, leginkább egy nagyobb zakó, éhség és a babakocsi látványa hozza ezt ki belőle. Legalább annyira táncoslábú lesz, mint a nővérkéje, bármilyen hangra felkapaszkodik valamire és rugólábként telivigyorral táncikál. A másik nagy showelem, az egyedül álldiga, aminek a végkifejlete leginkább egy bábuként összecsuklás. Fantasztikus fejlődésen ment keresztül, már mindenütt ott van pillanatokon belül (persze ott is, ahol nem kellene). Állandóan a nővére nyomában trappol, ez a legtöbb vita és esés alapja. Vannak kedvencei, szereti ha felrakom az ágyba és felhúzhatja magát az ablakhoz és nézelődhet kifelé. Az éjszakáink továbbra is rapszodikusak, holdállás szerint, hol jobb, hol rosszabb periódusokkal. Egyedüli mélypont a babakocsi, amit kimondhatatlanul gyűlöl, gyakorlatilag addig üvölt benne, amig bele nem alszik a nagy tiltakozásba. Nagyon jó étvággyal eszik, gyakorlatilag bármi lecsúszik, amivel megkínálom, azért a fő eledel még mindig az anyatej, hála az égnek ebből is van bőven ellátmánya. Nem tudom mit írhatnék még róla, mert olyan érzések fogalmazódnak meg bennem nap, mint nap, amit nagyon nehéz betűkké formálni. Sokszor nézem, ahogy játszik, ahogy elszenderedik mellettem, ahogy kacag... nagyon szeretem.

Te vagy az
Mi szép s mi jó mind te vagy,

nyári napsugár langyos tavasz,
szikrázó tél aranybarna ősz,
szívem dobbanása, éltető erőm.
Fák ágain játszó holdvilág,
trillázó vidám víg kismadár,
éj neszében csobogó kis patak,
álmod az álmomban csak magad.
Virágoskertem illatos rózsája,
röppenő kis pille legszebb álma,
gyémánt csepp szívem tengerében,
sóhajom a nyári kósza szélben.
Mi szép s mi jó mind te vagy,
fény mely örökre fogva tart,
beégett szó lelkem rejtekén
nélküled mondd... mivé lehetnék.

1 megjegyzés:

julcsi írta...

Boldog Hófordulót a kis Tündérnek!!!
Gyönyörű a vers!!!!
Puszik!