2011. október 9., vasárnap

A Zuram szül....



mondjuk nem bánnám, ha már a tolófájásoknál tartanánk, de ne ugorgyunk ennyire előre. Elég pörgős napjaink voltak, házfelújítás, sógornőmék is jöttek, ősz, ami nálunk a bezsongott csibékkel egyenlő. Aztán tegnap este hitös uram úgy lazán odavetette, hogy lehet kicsit megfázott, mert fáj a dereka. Kb. 2 hete volt becsipődve neki, akkor Jucus barátnőm helyrerakta, jelezem azóta én is minden fájdalomra letettem a nagyesküt a törpefenyőolajra. Szóval ma már jobban fájt, meg a combja, meg a lágyéka. Mondom ez tuti vesekő. Ááááá lehurrogott. Adtam görcsoldót, semmi, olyan délután 5 körül már fetrengett és semmin nem poénkodott. Ki az ügyeletre, asszongya doki szerinte lágyéksérv, tromfoltam a vakbéllel, mert ugye más adum nem volt, a doki első körben kizárta a vesekövet. Kórház, naná, hogy megint a kománkat kaptuk elő, mert esti lefekvésere nem mertem itt hagyni mamival a két, ma kiváltképp intoleráns boszorkányt. Kórház, sebészet, onnan belgyógyászat, mert vesekő (ugye, hogy ugye). Most csorog neki az infulsió, mert elvileg már a húgycsőben van a legkisebb Garami, akit Kiskőnek nevezünk majd el ha végre láthatjuk. Hazaengedik éjszakára, úgyhogy már betáraztam a görcsoldót a fecsibe, meg a sört. Szülünk, nem kicsit van ki, a vesegörcs a a legfájdalmasabb a tudomásom szerint, vezeti a szülés előtt a listát. Reggel 9-kor uh, mert nehogy már sürgősségben meg tudják csinálni egy központi kórházban. Ha nem megy, akkor elmesélem neki, hogy lehet eltávolítani, ühüm ott, csővel...erre szerintem kipisili, tuti. Nem akarok én ebből poént csinálni, de másképp nem lehet. Sógornőmmel ma vesztem össze életemben először, amikor azt ecsetelte a telefonba, hogy minden apró szarba bele lehet halni. Igen bele, de én hiszek a bevonzott negatívumokban. Szóval mindig csak felfelé. Nem gyenge éjszaka elé nézünk, de megmondom őszintén, jobban bízok magamban, mint a kórházban jelen helyzetben. A bőröndjeink bepakolva...holnap indultunk volna, pihenni, végre látni a fogadott családunk...ez most tolódik...bánja-kánya, csak minden rendben legyen. Nincs annál rosszabb, mint látni más fájdalmát és tehetetlennek lenni...szóval drukkoljatok, hogy gyorsan túl legyen rajta.Frissítve: mentővel megyei kórház, mert semmit nem hatottak a kezeléssel és ott van uh.... magyar egészségügy 2011...

6 megjegyzés:

Dius írta...

Huhh... nagyon gyors szabadulást kívánok neki.
Én szültem is (háromszor), de tényleg a szülés kismiska a vesekőhöz képest. (ebben is volt részem) Szörnyű. És iszonyatosan fáj.
Nekem a vénás algopyrin-nospa kombó képes volt máfél óra nyugalmat hozni.
De remélem túl lesz rajta reggelig..
Jobbulást neki.

Eliana írta...

jobbulást..

pussz

A. írta...

Lilikém! 8 vagy lehet, hogy már 10 vekeöves szülésen vagyok túl, így tudom, hogy most nem fáklyás felvonulás, ami átél a férjed! Ha van lépcsőptök, akkor sarokkal ugráljon le róla, illetve Rowatinex kapszulával tömtek anno a No-spa forte (jobb, mint a sima No-spa), Algopyrin és Voltaren kombó mellé! Még nem biztos, hogy kútba ugrik a kiruccanás, ha a kavics koppan, akkor simán el tudtok menni pihenni!

Névtelen írta...

Jobbulást kívánunk!
Pussza
Adrienn

julcsi írta...

Gyors Jobbulást Bundinak,Reméljük már túl vagytok a nehezén!!!!
Kitartás!!!

Eliana írta...

Szegény Bundi... már annyian gondolunk rá, hogy tutira csuklik is... :o))

Remélem minden ok.