2011. november 5., szombat

Dr House(né)


Csípem az ürgét, nagyon sok hasonlóságot érzek kettőnk között. Először is, kb. ennyire vagyok frivol és pikírt. Van ám belőle problémám, bár ez is amolyan leszarom effektus, mert aki szeret, az pontosan ezt (is) szereti bennem. Szókimondó, kifürkészhetetlen, vicces és mindemellett szexi. Szerintem. Mondjuk az a rész, amikor a saját kis lábikóját műtötte meg, kicsit nálam is kiverte a biztosítékot. Diagnosztizálunk...Mindketten...Én most éppen magam. Az elmúlt 3 napban olyan iszonytató fejfájásom volt, hogy azt nem kívánom senkinek, leginkább magamnak nem. Első nap kicsit félrediagnosztizáltam magam (a nagy példaképpel is megesik). Mondom migrén, úgy ittam az ampullákat ilyen-olyan variációban, mint ahogy a nagy Dr. H. pöccenti le ama narancssárga fiola tetejét. Igen ám, de ez nálam nem mindennapi rituálé, nálam egy fél Algopyrin már a full extra. Gondoltam ebben az esetben nem guglizom ki, mert tuti az összes találat az agytumorról fog szólni. Aztán összeállt a kép, bal oldal, szemre-arcra húzódó, hajlása lüktető fájdalom. Orrot fújtam, nem részletezem. Bingó homloküreg gyulladás. Azon öröm tudatában, hogy most már tudom mi a bajom, fájtam tovább. Felhívtam a másik diagnosztát, tudván, ahogy férjuraink is megmondták Dr. Gidus és Dr. Lili minden bajt megold. Elemeztünk, ötleteltünk, majd ráálltam az antibiotikumra, meg a csajok tengeri sós orrsprayére és nagyon remélem, hogy hamarosan oldódik a probléma, de ha mégsem, akkor a Zuram kisebb műtéteket helyben végez a műhelyében. Szóval hétfőn újabb körünk a dokinénéinél, lassan kiszáll hozzánk a járványügyi hivatal is. -ből, 1 a legkisebb a legény a gáton. A napi sétáink orvos-gyógyszertár vonalon zajlanak...jhajjj de jó lenne már végre ebből a sok trutymákból össznépileg kilábalni.

Nincsenek megjegyzések: