2011. november 14., hétfő

Szivárványszínű gyermeki képzelet


A lelked nehéz, az életed is nehéz, de fölfedezed, hogy szárnyaid vannak! Lassan megrebbented őket, elkezded mozgatni, egyre gyorsabban, és merészebben mozgatni - és fölszállsz! És elhagyod a földet, mocsarat, és minden bánatot, gondot, nehézséget. És szállsz! Repülsz! Tiéd a kék ég. És a csillagos ég. A végtelenség... Nem köt semmi. Sem a saját lelked, sem egy vesztébe rohanó világ, sem egy beteg társadalom gondja. Szabad vagyok - ez öröm. És ami még csodálatosabb érzés: végre hazataláltál!

Müller Péter


***

"Anya gyorsan hívjunk egy szuperhőst, lázas a babám!"

***

"Ez az én édes pihapuha kutyám, Kajamell, ovis és a csont a jele."

***

Szonja, hogy lett ilyen mocskos a harisnyád?
"Háta az úgy kezdődött, hogy kikerültem a sáros ösvényt, de ráléptem egy befagyott pocsolyára."

***
"Királynő vagyok, akinek varázsereje van és meggyógyít mindenkit."

***
"Ma az óvodában Baltazárral játszottam, tudod anya, az igaz, hogy a Bóbita csoportban nincs Baltazár, de Bogyó és Babóca óvodájában igen."

***
"A szivárványon túl vannak a pilletündérek, ha eltűnnek a szivárvány színei ők festik vissza rá."

***
Levelet írt a Télapónak, le is rajzolta a nagyszakállút. A borítékba pedig belerakott a saját kis gyűjtögetett pénzéből 50ft-ot, amikor megkérdeztem miért: "A Télapó tudjon magának legalább egy csokit venni a hosszú útra."

***

"Anya ma annyira hiányoztál oviban, hogy tényleg belefájdult a hasam, ezért szóltak Neked az óvónénik, hogy gyere értem, ugye én is hiányoztam?"

***


1 megjegyzés:

gneke írta...

Mindig megmosolyogtat, de az utolsót megkönnyeztem.