2012. szeptember 22., szombat

Óvodai napok...


A művésznő alkot...

 Az az igazság, hogy a nagyobbik hercegnőnk óvodaimádó lett, az egyik kislánnyal A-val úgy összenőttek, mint az ikrek. Mivel ő már "nagy" középsős, így igen izgalmas évnek néz elébe. Lesz itt színházbérlet, hittan, angol, de megfogadtam nem terhelem túl, nagy a lendület és mindent szeretne egyszerre (ugyan kitől örökölte), de bár kipróbálhatja mindet, én az gondolom, a legfontosabb, hogy játsszon. Büszke vagyok rá, nagyon megdicsérték az első szülőin, vegyes csoportok vannak, amiben 19 a kicsi és 9  a nagy. Igazi pótóvónéni lett, mert imádott Gyöngyi óvónénije egyedül maradt, két daduskával. K. óvónéni elvesztése miatt nem tört kardjába a lány és szókimondó stílusával (naná, hogy ezt is örökölte) egy altatás során a napokban megjegyzést tett K. óvónénire aki éppen ügyeletben volt rájuk, a daduska vigyorogva közölte, hogy odahívta az ágyhoz őt fürtöskénk és jó hangosan megkérdezte K. óvónénire mutatva: "muszáj ennek itt lennie?" Zsigerből érzi az emberi jellemet, lesz még ebből problémája a kölöknek, ezt is tapasztalatból mondom. Közben engem is kineveztek és gondolom sokan nem örülnének neki, én mégis, mert 5 év itthonlét után van körülöttem felnőttpezsgés is. A két óvodában én lettem a szülői munkaközösség elnöke, megmondom őszintén, hogy jól esett, hogy rám gondoltak, mert sokan pályáztak a címre, nekem pedig eszembe sem jutott és mégis és jól estek a visszajelzések is a szülőktől. Na ennyit az önfényezésről. A gyerekem továbbra is okos, ügyes és szép, természetesen minden elfogultság nélkül. :) Tudom hülye vagyok, de lehet kellene már neki egy pöppetnyi kudarcélmény is, mert félek megszokja nagyon, hogy sütkérezik a sikerben és ama bizonyos első pofon majd úgy padlóra küldi, hogy mosogathatom fel egy hétig. Élmény így oviba járni, hogy várják, szeretik és ő éppen annyira várja. Közben jártam Kira leendő csoportjában is, ők a Törpikék, hát csöppet sem bántam meg, hogy azért kardoskodtam, hogy az én kis törpém, csak márciusban kezdjen, méltón a nevükhöz tényleg törpék, nehezen szoknak be és látom a szülőkön mennyire nehéz nekik is otthagyni ezeket a tökmagokat, akik még a kilincset sem érik fel és még a gyerekwcről is lóg a lábuk. Nem lesz könnyű nekünk ez a rügyfakasztó március....

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Olyan jó volt ezt olvasni Lili. Jó, hogy Szonja ilyen nyitott, nyílt, kiegyensúlyozott emberke.
A kudarcélményeket meg nem kell siettetni, előbb-utóbb minden ember életébe beköszönt 1-2, kisebb-nagyobb, de majd ott leszel, hogy segíts feldolgozni...
Szép napokat nektek!
puszmák
eli

Lili írta...

Köszi Eli:)