Mai merengő

Ha sokszor lecserélik az embert, egy idő után azt tanulja meg, hogy pótolható. Munkahelyen, párkapcsolatban, barátságban… Számok és adatok lettünk a multik tengerében. Lassan chip kerül a mi seggünkbe is, és még azt is megmondják majd, mikor vehetünk levegőt. Szóval, egy időben ezt tanította nekem az élet… Hogy pótolható vagyok. Mikor ez megtörténik, az ember bőre lehull, s tényleg csak a lényed marad. Tisztán, sallangok nélkül. Mikor a tükörbe néztek, sokatok érez így, igaz? Bárhonnan is jöttünk, bármilyen is a bőrünk színe, az anyanyelvünk, a nemünk, megtörtént már mindenkivel. Nos, elárulom, mi a kulcs. Hogy mindezek ellenére meg kell őriznünk a tartást, mit eleink hagytak ránk örökül, mert segít majd élni. Nem azok vagytok, akik másoknak látni akarnak titeket. Nem azok vagytok, akiknek elmondanak titeket. Hanem azok, akik a szívetekben vagytok, vagy akikké válni akartok. Mert lehet, hogy mások tévesen úgy hiszik, pótolhatóak vagytok, de valójában egyszeri és megismételhetetlen éltetek. Ha hiszed a csodát, élni fog. Ha keresed a szépet, meglátod. Ha dúdolni kezdesz, előbb-utóbb zenévé érik. S ha kikapcsolod a buta kódot, mely azt mondja, lecserélhető vagy, meglátod önmagad értékét. Ezt kívánom ma nektek: találjátok meg a csodákat, a szépséget, s azokat az embereket, akik látnak titeket… akik látják, milyen is szívetek, s hogy egyszeriek vagytok és megismételhetetlenek. :)