Elmúlás az 5 éves szemével...

- Anya  a nagyon öregeknek meg kell halni?

- Nem kicsim, nem tudjuk ki mikor hal meg.

- Mindenki meghal?

- Igen Szonja, egyszer mindenki meghal.

- A meghalás az milyen érzés?

××××××

- Anya én mikor leszek megint picibaba?

- Szonja, Te már nem leszel picibaba, nagylány leszek, aztán majd anyuka.

- De leszek, mert ha angyalka leszek, utána majd újra picibabaként születek le a földre.

××××××

Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket kapok Szonjától mostanság. Megmondom néha egy kicsit rémiszt, mert a saját gyerekkori énemre visszatekintve, engem félelemmel töltött el ez a kérdéskör, őt pedig kíváncsi természetességgel. Tudom, hogy abban a fejlődési szakaszban van most, hogy éppen túljutott azon, hogy akit berakunk a földbe, az nem kel ki, afféle virágmag effektus. Próbálok mindig olyan választ adni a kérdéseire, hogy értse, de sokszor nem megy. Valamelyik délután is sétát tettünk a temetőben, virágot vittünk a sírra, legutóbb még ezt kérdezte, hogy papó kijön-e majd érte és fog-e tetszeni neki a virág, amit oda vittünk neki. Most meg már azon elmélkedett, hogy akkor most a sírokban akkor ugye csak csontok vannak a lelkek meg a felhőkben. Nem nagyon tudtam elmagyarázni neki, hogy mi az a lélek, legalábbis úgy vettem észre rajta, hogy nem értette meg. Tudom belevihetném a vallást, hiszen jár hittanra is, de az az én döntésem volt, hogy legyenek megkeresztelve, az pedig az ő döntésük kell legyen, hogy mennyire fogadják majd el a Biblia tanait, mennyire lesz hitük, ezt én most és máskor sem szeretném semmilyen irányba befolyásolni. Szóval foglalkoztat engem is a kérdés és éppen azért amiért őt, mert úgy érzi nem adok megfelelő válaszokat a kérdéseire, vagy azért mert nem tudok, vagy azért mert a magyarázataimat nem érti meg. Nehéz ügy, mert itt is visszatér ugye a társadalmi norma, ami szerintem normálatlanság az, hogy a halálkérdés tabu, szőnyeg alá, elutasítani stb. Nálam nem az, csak lehet a módszereim és a magyarázataim nem ötéves lelkületűeknek szólnak.  Annyira érdekelne, hogy Nálatok kedves olvasóm, hogy ment vagy éppen, hogy megy ez....köszönöm!

Ma esti bölcseletek...

Akkor vagy igazán békében magaddal, amikor már nem akarsz elmagyarázni, megértetni, senkivel semmit..sőt magadnak sem keresel kifogásokat. Csak döntesz, közölsz..., mész az úton.
Ha értenek, és életed egy szakaszán elkísér bárki az utadon akkor megéled az együttlét minden pillanatát, de nem válsz függővé tőle...kész vagy bármikor elengedni..mint mindent, ami nem Te vagy.
Ha nem értenek, és egyedül vagy, akkor sem zárulsz be, csak elfogadod, hogy egy olyan szakaszon mész keresztül amit csak egyedül tehetsz meg...de tudod, hogy mint minden ez is elmúlik egyszer...

Csend, na az nincs :o)

***

Sétálunk, Kira meglát egy házat, amiről le van jőve a vakolat, odaáll mellé és teli tüdőből fújja és fújja, majd közli:

- "Nem tudom elfújni, akkor ez biztos a harmadik kismalac háza."

***

Szonja ül az asztalnál és osztja az észt a húgának:

- "Én a polgármester vagyok, azt csináld, amit mondok!"

***

Ricsi szaladgál, így felkapcsolódik a mozgásérzékelő lámpa Kira kiszalad a teraszra:

- "Nézd, ott nincs este!"

***

SZonja kivágtat a konyhába és közli:

- "Anya van egy jó hírem és egy rossz hírem, melyikkel kezdjem? "

- Kezd a jóval.

- "Fújdogál a szél."

- és a rossz?

- "Meleg van, mint a dög."

***

Mamának virágot választunk a virágboltban, Szonja kioktatja a virágárust:

- "Három dolgot  kell csinálni a virággal. Egy: napra kell vinni.  Kettő: Locsolni kell. Három: Időt kell neki adni, hogy megnőjön."

***

- Szonja mi a franc a a falon?

- " Az nem franc, hanem egy mosolygós postaláda. " (rózsaszín zsírkrétával a citromsárga falon)

***

- "Szonnya mijét sijsz?"

- "Nem sírok, csak folyik a könny a szememből."

***

- "Anya miért hívsz szöszmösznek?"

- Mert így becézlek.

- "Nem becézz így, olyan gyerekes."

***

Egy pohárból isznak:

"Kira, finom a nyálam, a mandulámból jött ki."

***

Na és az übercukker, Kira az esti alvásnál odakucorodik kiskiflinek:

- "Anya szejetlek, annyija nadon nadon, mint a tújó judit, pedig azs egy étej"

***

...és még szőke sem vagyok

Az egész úgy kezdődött, hogy a lányok nyekeregtek a homokozóért. Homokozónk ugyebár van, mert egy nagy traktorgumi, már régen le lett festve, igen ám, de valami rejtélyes oknál fogva minden nyárra eltűnik belőle a homok és ezzel a folyamattal egy időben brekkencstanyává válik. Ezért elhatároztam, hogy kapnak a csajok egy olyan műanyag homokozót, aminek zárható a teteje, stabil az alja ect. Ki is választottak egy rózsaszín (mi más?) almát. A homokozó postakocsiból való kiemelést követően, 5 percenként kérdezgették váltva, hogy mikor lesz már homok. Egy idő után elkezd az ember lányának a szeme tikkelni és ez után fél órával eljut arra a szintre, hogy felhívja a tüzépes ismerősét, hogy lehetőleg 2 órával ezelőttre hozzon már homokot, mire azt a kérdést kapja, hogy milyet, mert van vagy 10 féle. Ööööö itt ígértem visszahívást, majd telefonos segítséget kértem a szakembertől. (Zuram). A homok milyenségét illetően hamar elmondta mi kell (az ami ragad a kölökre, nem jön ki a ruhákból, de homoktortának ideális). Kérdeztem tőle mennyit? Asszongya egy köbmétert. Mondom az mennyi. (Soha, de soha nem voltam jó ilyen elképzelt mennyiségekben.) Elmagyarázta, hogy 1mx1mx1m. Mondom ok. Visszahívtam Baltazárt, hogy hozhatja a homokot, a mennyiségre visszakérdezett 2x, hogy biztos, mondom azt hát, hiszek a Zuramnak. Nem kellett volna, mert ő roppant vicces kedvében volt és így akarta megbosszulni a beszólásomat. (Itt egy kis kitérővel elmondanám, hogy volt olyan hülye a kollégáival együtt, hogy kiálltak a suhancokkal focimeccsre, ami olyan jól sikerült, hogy mára mindkét térde bucira dagadt és csak totyogni tud. Én meg meg mertem jegyezni, hogy vén fejjel és főleg nem negyven fölött nem kellene vagánykodnia.) Szóval amikor megérkezett a fél teherautónyi homok, nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, a lányok meg majd össze pisilték magukat a gyönyörűségtől. Röhögve leborította, mert közölte, hogy ő vissza nem viszi. Majd kedvesen elmagyarázta, hogy ez bizony  1000 liter homok, a homokozó meg 111liter :) Megküzdöttem a brekikkel a traktorgumiban, és azt is megtöltöttük, de rá kellett jönnöm, hogy ez a k. homok osztódással szaporodik. Szóval van még egy szép nagy hegyünk pluszban. Én meg három órán át lapátoltam, mantrázva a kedves férjem felmenőit, leégett az arcom, még a fülem is, a fürdőszoba homokos tengerparthoz hasonlít, fáj a hátam és reggel tuti nem kelek ki az ágyból. Egy kis homok valakinek, mert ha nem akkor holnap Déva várát építjük fel. 

Mindez a mai napra nem volt elég, mert miért is, kerítést festettünk, azt hogy a lányokat Nitrohigitóban kellett első körben fürdetni, még belefér, de mi a pichát csináljak az ebbel, aki nem értette meg, hogy a kerítés frissen festett?!

Pillanatképek...

Úgy elszaladt az elmúlt 1 hét, pedig igazából semmit nem csináltunk. Nagyokat aludtunk, sokat játszottunk és bandáztunk. A csajok kóros óvodahiányban szenvedtek, így kétszer is látogatást tettünk az oviban a héten, sikerült is jó koszosan hazaérni, hála a homokozónak, amiből van két darab is, két hatalmas diófa árnyékában, igazi játszóparadicsom. Az egyik nap elvittük Boncát is, aki szeptembertől Kirával fog egy csoportba járni.

Bonca igazi meseszép kisfiú, de nagyon-nagyon akaratos, az anyukájának pedig semmi, de semmi segítsége nincs, látszik, hogy mennyire fáradt, így csütörtökön gondoltam egyet és azt mondtam neki, hogy hozza le hozzánk a kis örökmozgót, én csak úgy hívom természetileg, hogy Kira a köbön, azt hiszem ez mindent elmond, ő pedig menjen és csavarogjon egyet. Hát fülig ért a szája :) Nagyon ráfért már, a 3 gyerkőc pedig teljesen jól el volt a kisebb meccsektől eltekintve. Igazából most értettem meg igazán, hogy mennyire más egy fiú és hogy mennyire más 3 gyerek, azt hiszem erre én már nem vagyok hosszútávon kalibrálva.

Rengeteget vagyunk kint, a csajok élvezik a nyarat, igazi kis vizipockok, nem fáradnak, ha mégis, akkor ledőlnek az árnyékot nyújtó almafa árnyékában egy plédre. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy már egy hónapunk sincs hátra és vége ennek a szimbiózisnak és vár a munka, igyekszem azért elhessegetni a gondolatot.

Tegnap volt egy érdekes történet, bebizonyosodott Szonja, milyen kis hős, bármilyen mimózalelkű is. Este kimentünk bandázni az útra, a csajok motoroztak, Szoni pedig elbambult a motoron és pontosan szembe ment egy autóval, mivel ezek a műanyag motorok elég hangosak, hangosan kiabáltam utána, igen a 3.-nál már ordítottam. Ő pedig nem a féltést látta benne, hanem a haragot a nagy hang miatt. Meg is sértődött és hirtelen ötlettől vezérelve bevonult, igen ám, de amikor kinyitotta a kaput, Ricsi vett egy repülőrajtot. (A legutóbbi ilyennél az utca végén lakók a villanyoszlopokra ugráltak fel előle, pedig max halálra nyalta volna őket). Itt persze Szoni megérezte, hogy ebből nagy gond lehet és belekapaszkodott a kutya nyakörvébe. A következő életkép, Ricsi a járdán húzza maga utána fekvő Szonját, aki jajveszékel, de nem ereszti a nyakörvet. Megtartotta, tényleg hős volt, még nekem is nehéz volt visszapaterolni az ebet a kerítésen belülre, lévén 40kg színizom. Azért volt egy kiadós hüppögve sírás, nagy változásokon megy most át, érzékenyek a kifinomult radarjai, aztán szépen lassan megbeszéltünk mindent. 

Anyának ma van a 71. szülinapja, nagyon aranyos volt, ahogy a lányok felköszöntötték, nagyon meghatódott, én is. Talán még sem véletlen, hogy itt van velünk, kaptunk még egy esélyt az élettől vagy sorstól, nevezzük bárminek, hogy közelebb kerülhessünk egymáshoz egy picikét.Remélem sokáig itt lesz még velünk/nekünk. Isten éltesse!

Jó éjt...

A szerelem gyümölcse a legnemesebb, a legősibb érzés: életet alkot. Senki sem tudja, honnan jön, hogyan jön, csak leszáll az ismeretlenségből az emberek boldogítására, a fiatal évek örömére, az öreg napok vigaszára, édes gond, féltő aggodalom, gyönyör és büszkeség, a gyermek az élet maga.

Duma....na az van!

***

"Anya kikapcsolnád a zenét, mert Kira nem bír magával!"

***

Bementünk az intézetbe és Szonja felvonult az idősekhez az emeletre, amikor felszóltam neki, hogy jöjjön mert megyünk haza, megállt az ajtóban és közölte:

"Maradjunk még egy kicsit, olyan édik az öregek".

***

"A pisinek milyen íze  van?"

***

- "Anya pájok."

- Mi pár Kirus?

- "A jábam, meg a kezem is."

***

Szonja és mama barkochbáznak:

- "Mama, csukd be a szemed és mond el mit látsz."

- Kincsem ha becsukom a szemem, akkor semmit.

***

Szonja egy kendőt köt a fejére, majd elém áll és illegeti magát:

- "Na, hogy festek?"

***

- "Csiribi-csiribá, anya egy tündér."

- Én a jó tündér vagyok, teljesítem három kívánságod. 

- "Oké. 1. Csúszda a medencébe. 2. Varázspálca. 3. Egy új kistesó."

***

Szonja és a hippiálmok:

"10 gyerekem lesz és a tengerparton fogunk lakni, egy rózsaszín lakókocsiban."

***

"Olyan házat szeretnék, amiben van ringató és pelussal élő baba."

***

Háttal áll a tükörnek:

"Öcsém, de jó a seggpárnám!"

***

"Kira kicsi húgom, megeszem, azt a csepp pecsenyepopód vacsorára!"

***

"Szonnyuska ez az ójiási zőjd bugyi a tiéd."

***

- "Anya, apa nem játszik velünk, ne legyél a felesége."

- Oké, holnap elválok.

- "De ha látod, hogy játszik velünk, akkor nem szabad neked megválni tőle."

***