Mindennapi malőrjeink...

Lécci...léccci ...:)

Reggel felébredsz és nagyon nehezen indul a nap, lehet csak éppen elfogyott a tej, mert félálomban kivágtad a hűtőajtót és kizuhant, tej nélkül meg nem kávézol, vagy éppen fél éjszaka szimultán fent vannak a lurkók, te meg hajnali pisijárat közben rálépsz arra a k.... egyetlen duplokockára, ami naná, hogy csak a te nyomvonaladon lehet "ottfelejtődve". Ez az a pillanat, amikor már kora reggel tudatosul benned, hogy ez a nap ultra gáz lesz. A zurad sikeresen felébreszted 1/2 8-kor, rásegít a nagyobbik egy ordenáré furulyaszólóval, mert voltál olyan hülye, hogy megvetted neki a bilikék műanyagot. Aztán mire rájöttök, hogy 8-ra már nem ér el a zember a fogorvoshoz, főleg, hogy a pénztárcádban 500ft van és mi van ha az ingyenes fogászat mégsem az. A gyerkőc menni akar veled a boltba, de csakis akkor ha ehetett egy szelet vajaskenyeret, de vaj az nincs, mert tegnap elfelejtettél venni és más verzió nincs a kölöknél lehet 6 féle reggelialternatívád. Nagy nehezen nekiindulnátok, de bónuszként kiszór deded a huginak 50db torokbaférő kisgolyót, nehogy már unatkozzon távollétetek alatt a csemete. Persze az automata ahol pénzt lehetne felvenni "pillanatnyilag" nem üzemel, át a városon és pénzosztáson túl, mindenki elindul az útjára ki a fogorvoshoz ki a boltba. A zöldségesben ott felejted a zsemlét, a kölök szomjas és az út mértani közepén (hol máshol) dob egy hasast, természetesen akkorát, hogy üvöltve pörög a púpján, amíg a két teli cvekker mellé őt is vonszolni kell. Miután hazaérsz, konstatálod, hogy a fejed szétesik + kicsi lázas, orvoshoz kell vinni. Dupla vagy semmi alapon viszed a nagyot is. Eredmény, rendelő szétszedve, amíg a nagy előadja az óvodai repertoárt, addig a kicsi kilopja a sztetoszkópot, hótra izzadva és doktornő azon megjegyzésével a tarsolyban. "mit csinál akkor ha nincs láza, tudom már miért fogysz ütemesen" hazabattyogunk. Közben járt a postaautó csomagot hozott -volna, ha lett volna, aki átvegye. Kicaplatsz a postára és lükén nézel a postáscsajra, aki megkérdezi mivel jöttél és a gyalog válaszra vigyorogva eléd tol egy hűtősdobozt. Mivel égő lenne otthagyni lazának tűnő mozdulattal kivonszolod a posta elé, kisebb zavart okozva a fotocellás ajtónak. hívod a Zurad, hogy sos van, rákönyökölsz és vársz. Miután a gyógyszertárban otthagyod a délelőtt felvett lóvé jelentős részét hazaballagsz és nem vágysz semmi másra csak pihenésre. A zurad közli, hogy ha voltál olyan hülye, hogy 600db-ból álló babakonyhát vett a mamajézuska a lányoknak karácsonyra, te fogod összerakni, még jó, hogy nem holnapra kell. Leülsz a gép elé iszol egy capuccinót (vettél tejet) és kimered a szemed a naptár, az a rohadt naptár 2 cm-es betűkkel ott virít, óvónők családlátogatás, 4 után. Óra: 16:30. Banyek. Végigrohansz a házon, felraksz egy terítőt az asztalra, mert amúgy nincs, mert a kicsi nem tűri a rendeltetésszerű használatot. Bakker a mosógép, kiteregetsz, pisilsz, bakker eldugult a budi. Csemetéim leküldték benne a WC-fertőtlenítőt tokkal-vonóval. Aham belekotorsz, nincs meg (közben a kicsi meredt szemekkel néz, ezek után már tuti nem magyarázod meg neki hitelesen, hogy nem pacsálunk a budiban). Csengetnek, még kivinnéd az ebédnél elhasznált olajat, áhh lyukas a zacsi, végig Szonja cipőjén (naná, hogy hasított bőr) és az egész lépcsőn. Tudod, hogy nem lesz ziccermentes ez a családvadászat. Igen, a kicsi lerántotta az abroszt, kávéstól és megfejelte az óvónéni cipőjébe öntött baracklével, majd bemutatott egy halálugrást a kanapéról. A nagy az összes (5 perce) elpakolt játékát előhurcibászta. Amit megtudtam, vezéregyéniség, szivacsagy, etalon, jham és az egész csoportnak előadta a waka wakát, seggrázással. (Mond Uram, miért nem az icipici házikót vagy a cifra palotát,miért??) Minden ok vele, elmentek az óvónénik és egyiknek sem kellett pisilni tadada. Gyógyszerosztás mindenkinek :) majd vacsora és pizsi után ágynyugalmat rendelsz el főként a saját érdekedben. Az már csak a bónusz, hogy Kira lázas állapotával visszaélve egész nap Shrek csizmáskandúros léccilécci szemekkel kéreti magát ölben hurcolászni. Mindenki alszik...ultragáz nap vége...vagy az is lehet, hogy ilyen egy átlagos hétköznap minálunk, mindenesetre a melankóliából való kirángatást nem egészen így képzeltem, de hatásos terápia :)

Az van,

Békésen szundikálva

"Álomőrzővel"

hogy alkotói válságban vagyok (cöcö). Fejben posztolok és a kusza gondolatok, soha nem állnak össze egy kerek egésszé. Nem tudom a többi blogger, hogyan ír, én csak ideülök, futnak a fejemben a gondolatok és azzal a lendülttel már pörögnek az ujjaim a billentyűzeten. Kitört nálunk is az őszi szünet, az első szünet a nagy ovissal, ami szuper lenne, hiszen az idő is az, ha nem lennének mindketten váltakozó intenzitással taknyosak. Az idejét sem tudom már, hogy mikor aludtam végig egy éjszakát. Ráadásul, itthon Szonja délután nem alszik, ergo este hamar kidől, reggel korán kell, szöges ellentétben a későn elalvó-későn ébredő húgával. Aztán itt van Bundi, rá is rájár a rúd, pénteken iszonyatos fogfájása lett, 72 órán át volt ébren, mire találtunk egy fogorvost, aki hajlandó volt megnézni. Hááát a dokinak vagy súlyos koordinációs zavarai voltak, vagy szimplán mata részeg volt. Nem is csinált semmi érdemlegeset, gyökérkezelni nem tudta, nem érte el az ideget, kihúzni meg nem engedtük, mert szét akarta verni az egész felső állkapcsát. Tegnap aztán sikerült a kolléganőmmel beszélni és ügyeleteb írtak fel gyógyszereket, tompult a fájdalom, de holnap reggel lesz már a mi fogorvosunk is. A melankóliámra rádob egy nagy lapáttal a Mindenszentek. Egyre több idő telik el és egyre inkább hiányzik apu. Szonja sokat beszél róla, szívszorító volt látni, ahogy ösztönösen imára kulcsolt kezekkel, komolyan állt az urnafal előtt. Annyira kicsi még és mégis adott helyzetekben olyan kis felnőttes. Furcsa nekem ez a ragyogó napsütéses november, olyan éles ellentétet képez bennem, a simogató napsugár, a viasz és a virágok halott illatával. Azt persze mondanom sem kell, hogy anyu is megviselt, gyötri a depresszió, apa hiánya és akárhogy próbálom kiűzni belőle egyfajta "fölösleges teher vagyok " érzet is gyötri. Egyetlen szerencsénk, ez a két kis prücsök, akik igyekeznek bennünket kibillenteni fásultságunkból. Épp a napokban beszélgettünk a párommal, hogy Szonja ilyen idősen már beszélt, én állítottam, hogy áááá, tuti nem, de mire is jó a blog,visszakerestem és valóban, a kis csacsogink ilyenkor már mondta a magáét. Persze rögtön letorkoltam a párom, hogy oké-oké, de a kicsinek sokkal gyorsabb a mozgásfejlődése és különben is, ne hasonlítgassuk már őket össze. (Persze be nem vallanánk, de mindketten ezt tesszük). Gondolom, hogy ezen Kira mélyen besértődhetett, ugyanis tegnap odaállt elém és kisegér hangon közölte: "Anya gyeje!" Mondom mit mondtál? Ennek örömére egész délután ismételgette. Azért van ezzel kapcsolatba egy hipotézisem, miszerint annyit hallotta tőlünk, hogy gyere onnan, gyere ki, gyere be, gyere le, hogy lehet ő már ezt afféle köszönésnek használja.
Szonja pedig versel-énekel, az ovi áldásos hatása, nagyon élvezem, talán sokkal jobban, mint ő. Ide is vetem Nektek a kedvencem tőle, imádom, ahogy nagy ssssss-zések közepette ő is fúj.:)

Jött őszanyó
Hideg széllel
Aranysárga vízfestékkel
Sárgák lettek
A levelek,
Fújtak, fújtak
Őszi szelek.
Fújtak, fújtak
Őszi szelek,
Lehullottak
A levelek
Ott vannak
A fák alatt
Látod a sok
Aranyat?

Szóval ma emlékezés lesz, meg magamhoz visszatalálás, legalábbis nagyon remélem...

A 2 hónapja örök téma :)

Naná, hogy az óvoda. Bár most éppen kicsit mérgeskedem miatta. Egyetlen negatívum a szarkaság. A gyerekek szekrényei nyitottak, egy-egy kis függönnyel vannak eltakarva a kis fakkok, ahol fakkonként két kis bóbita csoportos öltözik. Tegnap reggel Annácska fakktársunk kis benti cipőjét kerestük hiába, még szerencse, hogy Szonjának volt +1 pár, így kölcsön tudtuk adni. Ma reggel pedig Szonját fésültem volna, azért csak volna, mert nem volt mivel. Eltűnt a zsákjából a hajkefe, hajgumikkal-csattokkal, tokkal-vonóval. Az eset nem egyedi, tűnt már el vadiúj cipő, sapka-sál is. Őszintén mondom eltörném a kezét annak, aki gyerektől lop, mert abban teljesen biztos vagyok, hogy nem egy kis gézengúz a tettes, hanem valamelyik szülő. Sajnálom az ott dolgozókat, hiszen nekik nem az lenne a feladatuk, hogy résen legyenek, hanem, hogy a kis ovisokat vezetgessék. Ennyit a rosszról, próbálunk ötletelni, de nem sok eredménnyel jár. Persze tudom, hogy a zárható szekrény lenne a megoldás, de nincs rá pénz.

Óvoda a pozitív oldal, Szonja már reggeli rutinnal indul, megszerette, átestünk a tűzkeresztségen, alszik is, mint a mormota. Rajzol, a bal oldali piros madár az ő műve, a körte olyan jól sikerült, hogy a csoportszoba ablakát díszíti. Tele van élménnyel. Az óvónénik és a daduska tüneményesek. Nagy szerencsénkre az egyik óvónéni rendkívül muzikális, saját elmondása szerint is zenélve-énekelve nevel. Református kántor is egyébként. Minden nap új hangszerrel ismerteti meg őket, furulya, gitár, szintetizátor, fuvola, dob. A kis törpök meg ropják és énekelnek. Dalolva megyünk oviba, kb. torkaszakadtából nyomja, ez akkor vicces leginkább, amikor a Kicsi lego (mizu) van repertoáron, ilyenkor a velünk szembe jövő gimibe igyekvőknek is jól indul a napja. A kis hölgy önállósodik, egyedül öltözik, szépen eszik, segíti a kisebbeket, mondókázik, versel, szinez, minden leköti, mindent szív magába. Imádja a nagyon-nagy óvónénit, mert olyan cuki. Kb. 2hete műsoron van egy Szebasztián nevű delikvens új beszokó. Szebi így, Szebi úgy. Aztán ma én is megismerhettem, hát nálam is szerelem. Nagy bociszemek és vállig érő göndör haj, komolyan mondom első pillantásra mint egy tüneményes kislány. Kicsit még pityergős, de Szonja ma húzta maga után kézenfogva, hogy gyere Szebi majd én megvigasztallak (hökk). Szigorúan Szebi, mert a Szebasztianért majdnem leszedte a fejem a szöszkém. Lassan anyósjelölt leszek (höhö). Mondjuk elég gyakran váltogatja a pasikat, úgy cirka két hetente. :)
Szóval ki merem jelenteni, hogy beszoktunk, persze van a csajosban rafinéria is, mert múlt héten beteg volt a kis barátnője, ezért pénteken előadta a pocakfájós nagyjelenetet, hogy menjek érte, még én is benyaltam, nemhogy óvónéni. Mondanom sem kell itthon varázsütésre gyógyultnak nyilvánította magát. Közölte is, hogy mostantól ha haza akar jönni, majd szól, hogy fáj a pocakja. Mondtam, hogy ha ezzel fog szórakozni szétharapom a seggét.:)
Jó látni, ahogy szocializálódik, ahogy reggel nyomja a puszit a nagy ölelést, még visszaint az ajtóból és el is tűnik a buksifej. Már nem agyalok folyton azon, mit csinálhat, már nem szívdobogva megyek érte, mert érzem és tudom, hogy jó helyen van, szeretik, szereti és már messziről köszön neki mindenki, dolgozók-gyerekek, azok is, akiket még én sem ismerek. Jham és amit nagyon imádok, reggeli köszönés az ajtóban: "Kezitcsókolom, szerbusztok gyerekek!" Jó látni, hogy tényleg megérkezett, megtalálta a helyét.

Tesók

Sokszor csak nézem őket és mosolygok. Annyira egyformák, a gesztusaik, a mozgásuk, a mimikájuk és a mozzanataik. Az a póz ahogy állnak, ahogy figyelnek, ahogy átölelnek, ahogy szeretnek. Sokszor csak nézem őket és mosolygok. Annyira különbözőek, a habitusuk, a testalkatuk, a világra való tekintésük. Sokszor csak nézem őket és mosolygok. Annyira szeretik egymást, éppen annyira tudják egymást szorítani a szeretettől, mint a dühtől. Szonja a megfontolt, lassú víz és Kira a tűzgolyó. Csak egy példát említek, apjuk valamit szerelt és behozta a kétágú létrát, amíg Szonja hezitált és óvatoskodott, hogy fellépjen-e a második fokra, addig Kira, a kis cirkáló, már fent volt a legtetejébe, gondolkodás nélkül, az sem volt akadály, hogy a fokok majdnem a hóna alá érnek. Szoni akár órákra leköti magát 1-1 játékkal, Kira folyamatosan úton van. Tudom, hogy más-más korszakot élnek meg, mégis azt gondoltam két lánytestvér, csakis hasonló lehet. Egyformán imádom mindkettő, mindkét kisfőnököt, mindkét miniterroristát. Szonja élvezte eddig, hogy ő a nagy, hogy lohol utána egy őt csodáló zöld szempár. Mára már fordult a kocka, kijött Kirából az individum, az akarom és kész, és általában én azt akarom édes testvérem, amit Te nagyon nem. Ilyenkor jönnek a balhék, a Kijjja nem hagy békén, a másik oldalon meg a a hangos felháborodott ööözés. Ezt is imádom, mindaddig amíg egymásnak nem esnek, amíg nem folyik vér, hagyom had meccseljék le. Aztán pár perc múlva már szent a béke. Szonja mostanában anyáskodik felette, simogatja, altatódalt énekel. Egy esetben tuti a balhé, ha apa megjelenik, mert őt ki kell sajátítani. Mindkettőnek, egyszerre, azonnal, semmi ellentmondást nem tűrve. Mert olyan nincs, hogy apa nyakában csak egy boszorkányt cipel, vagy csak egy ül az ölében, lovagol a hátán. Apa a kincs, a number one. Apa meg szerelmes, nagyon, mindkettőbe. Olyan melegség tölti be a lelkem, amikor látom őket, ahogy tombolva örül a kicsi, amikor megérkezünk, ahogy Bubikámozza a nagy, amikor megérkezik. Ahogy egyik a fokhagymacikkeit, másik meg a JLo seggét rázza a zenére, ahogy összecsillan a huncut szemük, amikor valami disznóságot csinálnak nagy egyetértésben. Pár éve még csak homályos jövőképen volt arról, mi lenne, ha ők itt lehetnének, már meg már tudom, hogy ez az egyetlen csoda, ami nem csak 3 napig tart. Sokszor csak nézem őket és mosolygok...miközben egyre többször gondolok arra, hogy idővel jó lenne ha itt rohangászna még egy kócos buksifej.

Csacsogi újabb beszólásai

"Jót fogok szogadni."- Szót fogok fogadni.

***
-"Mi ez a szag?"
-Apa alfarhangja.
Kinyitja az ajtót:
-"Apa kiengedtem a fingod!"

***

"áhhh Kija mindig csak nyöszöjög...nyöszöjög..."

***

Meglát egy férfi nem szervet az egyik ház falára ocsmány módon felrajzolva:
"Nézd anya, mekkora fülhallgatót rajzoltak oda."

***
- "Anya miért állt meg a kisfiú?"
- Nem tudom kicsim.
- "Szerintem azért, mert tetszik neki a hajam."

***

"Képzeld az egyik kislány oviban lázas volt és behányt. Később annyira belázadt, hogy óvónéni szólt az anyukájának, hogy vigye haza."

***

"Anya ez a körömlakkom, ez a szemlakkom, ez meg a szájlakkom."

***

"Apa éhes vagyok, valami jó illat jön a szádból."

***

Az apja magyaráz neki arról, hogy van amit nm bírunk el:
-Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka.
- "Nekem nem farkam van, hanem nunim."

***

-"Hulkán".
- nem Szonja, nem hulkán, Vulkán.
-"Az-az Hulkán."
- Vö vö Vulkán.
-"Vö vö Hulkán, de miért mondod, hogy vö vö?"

***

A számomra most legkedvesebb: oviba mentem érte, odaszaladt átölelt és fülembe sutyorogta:
"Anya akkora boldogság van a szívemben, úgy szeretlek!"

***

Azért lassan már Kirának is be fognak indulni az aranyköpései, egyenlőre 4 létfontosságú szót hajtogat, roppant érthetően:
"Mammma"- miközben rohan a hűtőhöz és veri a praclicjával.
"Cici"- közben veti magát hanyatt az ágyon.
"Baba"- azaz én .
" Vava"- kutyus.
A többi pedig tökéletes metakommunikáció azaz mutat és ööööö-zik :)

***

Tovább is van, mondjam még ?:)

Ha kell, ha nem mondom egyébként, ez csak afféle kötői kérdés volt velem, vagy egyszerűen ilyen hatással van rám a mesék és mondókák rám zúduló dömpingje. Szóval még mielőtt valaki rám sütné annak a stigmáját, hogy na ezek elmentek "falni" meg ejtőzni, amit nem tagadok részben igaz, de gyalogoltunk mi ám rengeteget és sok-sok látványosságot meg is néztünk. A szolnokiak nincsenek oda a gyaloghidukért, legalábbis elvileg, mert szerintük nincs normális híd náluk a Tiszán. Szerintem meg odavannak, amit meg is értek, mert egyszerűen gyönyörű. A környék, a Tisza, a szökőkút amiben a fiúkérész esdekel a lánykérésznek. A beépített üvegpanelek a hídban, amitől én frászt kaptam, a lányok meg azon kukucskáltak lefelé a szédítő mélységbe. A zárt rendszer következtében a kicsikék rohangálhatnak, bár meg mondom őszintén én a sok biciklissel nem voltam kibékülve, akik hajtották át a hídon. Ha gyaloghíd, akkor gyaloghíd, szerintem, ezen oknál fogva, szerintem 5 perc biciklitolás, gyönyörködés a tájban nekik sem ártana. Azért még este visszavitettem magam, mert látnom kellett kivilágítva is, meseszép! Mondjuk ez az én személyes véleményem, ennyi. A Tisza-liget és a Tisza part már őszi színeiben pompázott a lányok élvezték a falevélben hempergést, a gesztenyéket, a fákat a játszóteret. Amíg Szonja mindent kipróbált és szemlélt, addig Kira gyakorlatilag megállás nélkül futkosott, mint a szélvész, hát mit mondjak, nekünk nézni fárasztó volt. Ahogy a főtéren lévő szökőkútnál lévő rohangászást is.

Természetesen az örök kedvencünk sem maradhatott ki a programokból, az abonyi állatkert. Azt hiszem ilyen kora ősszel még nem is voltunk. A nagyvadak szunyáltak, de a "kis" kedvencet Buborékot a törpe vízilovat azért sikerült kicsalni egy kis eleséggel. Ezt az etapot Kiránk csak féltávtól teljesített, addig szundikált a babakocsiban. Szonja a komplett csapatot megetette eleséggel jött-ment nagyon élvezte az állatseregletet, a szép környeztet a friss levegőt, ahogy mi is.

Ha négy nő összekerül, főleg ha rólunk van szó, egy dolog nem maradhat ki a diszkontálás. Ergo végigjárni a hiperszupereket és vásárolgatni. Naná, hogy ebben abszoulte partner a két ded is. Működik náluk a munkamegosztás is, ergo a nagy választ, a kicsi próbál. Közben megy a móka, kacagás, tánc és a kajálás.

Összegezve: csodaszép napok voltak, tele élménnyel, pihenéssel, feltöltődtünk rendesen, köszönet érte az egész Palotay és Nagy klánnak :)

vót itt minden :o)

Biza, nem volt hiány kulináris és szellemi élvezetekből. Maci mama jóvoltából megismerhettük az igazi marhapörköltet nokedlivel és a jóféle kóóbászokat is. Legkisebbikünk úgy rácuppant a nokedlire, hogy kaszásembernyi adagokat nyomott be belőle. A cukrászdalátogatásokat már meg sem merem említeni, gyakorlatilag amióta itthon vagyunk, én gyümölcsön élek, kinyírtak a szolnoki húsok. :) Legtöbbször úgy éreztem magam, mint egy barokk vacsorán, ettünk kifulladásig. Bűntudatom pedig azzal enyhítettem, hogy korpás kiflit ettem, a sok-sok kóóóbászhoz. Természetesen meg kell említenem, hogy mindkét csajom szíve odalett, ugyanis a ház legkisebbik szöszke hercege elrabolta a szívüket. Kira visongva rohant utána mindenfelé, Szonjától pedig folyamatosan azt hallom még ma is, hogy "ez szejintem Bjuninak tetszene", "Bjuni is oviban van," "Bjuni olyan cuki."Pár év múlva biztosan közelharcot vív majd Palotay úr kegyeiért a két csajom. Áldoztunk ám a kultúra oltárán is, a csajokat gyerekkönyvtárba vittük, ahol amint az a képen látszik Kira rögtön megtalálta a tinirészleget, Szonja pedig ki sem akart jönni, amíg az összes könyvet és játékot végig nem nézzük. Ilyenkor kicsit belefacsarodik a művelődésszervező felem, hogy itt a környékünkön nincs ilyen, sajnos még a felnőtt könyvtár is olyan leharcolt, hogy az embernek nincs kedve be sem menni. Remélem ennek ellenére a lányok is úgy fognak, a könyvekhez viszonyulni, ahogy én. Olvasni csakis papira lapon jó, varázsa van, ahogy a könyv illatának és a benne lévő szamárfülnek is. Eljutottam a barátnőm jóvoltából színházba is, inkább le sem írom, mikor voltam utoljára, pedig annyira szeretem. Móra Liliomját néztük meg, egész addig azon aggódtam, hogy semmit nem fogok látni, mert a szemüvegem otthon, amíg nem közölte kedves barátnőm, hogy az első sorba szól a jegyünk. Hááát néhány pillanatban olyan testközelbe voltak hozzánk a színészek, hogy rendesen zavarba jöttem. A színház gyönyörű, a színpadképek fenomenálisak voltak, bennem mégis leginkább egy pillanat egy érzés maradt meg Bitskey Tibor, a nagy öreg. Amíg a többiek fürödtek a tapsviharban, ünnepeltetve magukat, ő annyi alázattal, amennyi csak egy emberbe férhet köszönte meg azt, hogy mi ott vagyunk. Megindító volt. Amíg mi művelődtünk, a fiúk felvigyáztak a törpökre. A fárasztó nap után, gyakorlatilag fél 7 körül kidőlt, mind a kettő, így a nagy horgászok levezetve az aznapi nagy horgászat fáradalmait horgászműsort akartak nézni. Ühüm akartak, mert a kisebbik törp leficeredett az ágyról és nyomott egy laza 50 perces velőtrázós-vergődőset. Mondjuk azt a részt megnéztem volna, ahogy a két medve eldörmögi neki a Tavaszi szélt kánonban.:) Miután őt elaltatták, leficeredett a nagyobb, de ő rá se, ébredt. Este 10-kor mindenki leizzadva fogadott, a fiúk a stresszre éppen sütit ettek, a két csaj meg a szőnyegen aludt. :) Filmet is néztünk, komolyan mondom majdnem bepisiltem a röhögéstől. Úgyhogy kötelező etap Ilyen a formám, Jennifer Lopez a főszereplő. A téma lombikok egyedül, annyira magunkra ismertünk. Görbe tükör ez szerintem minden lombikprogramban résztvevőnek, csak néztünk úgy 3 percenként egymásra, fuldokolva a röhögéstől, hogy Te is így, ühüm, én is. Nem tudom mikor röhögtem filmen utoljára ennyit, de még most is pukkadozok magamban, ha egy egy rész eszembe jut. Szóval nem vagyok nagy filmajánló, de ezt nézzétek meg, lombikosoknak kötelező, kismamáknak szintén, aki pedig jól akar szórakozni ki ne hagyja, muhhhhahhhhahhha :)