Az egészen nagy dolgok egészen kis dolgok szoktak lenni.
Mondjuk annyi, hogy valaki letesz az ajtónk küszöbére egy fazék húslevest és szó nélkül távozik, mert tudja, hogy bánatunk van és nincs kedvünk se főzni se beszélni.
Néma távozás nélkül a gesztus mit sem ér.
Az ilyen kis dolgok jelentősége annyi, hogy például életben tartanak!
Ancsel Éva
Tegnap Szonjával meglátogattuk a papát, meglepi volt, hogy ő is jön velem a kórházba. Csodaszép nap volt, buszoztunk egy sort, majd amíg a mama buszát vártuk fagyiztunk is egyet. Közben szépen elmeséltem a maga kis nyelvén a papa betegségét. Megszeppenve állt az ágynál, ficergett, de apukám arcán most először láttam mosolyt, amikor meglátta az unokáját. Gyorsan oldódott a környezet okozta feszültség. Nem maradtunk sokáig, apa nagyon fáradt volt, el-elbóbiskolt, nagyon kevés az ereje. Szonja végigcsacsogta a visszautat is. Leginkább arról beszélt, hogy mesélte el a papának, hogy mennyire várja már, hogy ideköltözzön, hogy rajzol majd neki virágot, hogy apa éppen festi neki a házikót. Hogyan fog segíteni a papának a gyógypuszi és a nagy ölelés, amit neki adott. Még az ajtóból is visszakiabált neki, hogy gyógyulj meg papa.
Tudom, hogy érzi-sejti, hogy ez egy nagyon mély, nagyon érzékeny és érzelmekkel teli időszaka az életünknek, radarjaival fogja, hogy minden gesztusnak, minden kimondott szónak többszörös súlya van. Őszinte vagyok hozzá, tudja azt is, hogy papa nagyon beteg. Ahogyan azt is a helyén kezeli, hogy a másik papának a temetőbe viszünk virágot, aminek nagyon örül és ő egy angyalka, fentről vigyázz ránk.
A gyermeki lélek játszik, ahogy ma Szonja is, azzal kelt, hogy zsibbad a lába, nem tud ráállni, az első fél órában komolyan is vettem. Tegnap km-ket gyalogoltunk, megüthette, most nő stb. Aztán leesett a tantusz, annál a résznél amikor lábujjhegyen pipiskedve magyarázta, hogy papa is beteg, levágták a lábát. Ha most ő is beteg, akkor tud papának segíteni, és együtt könnyebben meggyógyulnak. A maga gyereknyelvén így kommunikálta le az együttérzését, a támaszát. Azt hiszem nem csak én gondolom úgy, hogy a legnagyobb mankója és mentsvára lesz ez a kicsi lány apukámnak. Hitet és erőt ad, cserébe útravalót kap, mert tudom, hogy több lesz a hátralévő közös napok által, ahogy én is. Azt hiszem a papa helyett igaz ő fog futni, de csacsogásával, vidámságával, szeretetével bearanyozza apukám életének utolsó szakaszát...tanulunk tőle nap mint nap, annyi minden meg van benne, ami bennem már nincs, remélem ő soha nem veszíti el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése