Apa nélkül az élet....

A fotó mai friss,a háttér a szokásos firka or kapart szürke, a jányok állandóan itt hédereznek, de végre vágtam a seggük alá padlószőnyegtatamit :)

...na jó nem állt meg, de erőteljesen akadozik. A lányoknak is nagyon hiányzik, Kira szókincs híján, még csak pólóban demonstrál, de Szonja már minden este hangot ad annak, hogy mikor jön haza a telefonban és mikor hoz már neki ugrálót, de nagy autóban, mert csak abba fér bele. A nyaralás alatt teljesen belezizzent a trambulinba. Voltunk már ennyi időt távol egymástól az elmúlt 10-en x év során, de tudom, hogy ez most neki sokkal nehezebb. Nekem itt vannak a lányok és anya, ő meg odakint azon aggódik, hogy meg fogja-e ismerni a Kicsi egyáltalán ha hazajön. A mindennapok nehezebbek, mert Murphy törvénye szerint, mihelyst kitaposott az ajtón már jöttek is a gondok. Mára már túl vagyunk egy mosogató és csap szerelésén, leesett fiókon, kiégett garázs fölötti izzón, wc duguláson, ipari fűnyíráson (azt csak halkan jegyzem meg, hogy összetákoltam a hosszabitókat és a művelet befejezése után nem kicsit folyt az esővíz a villásdugókból hülye én). Még egy gordiuszi csomó van, miszerint, ha mosogatok, a fürdőszoba összefolyón jön fel a víz, ha mosok, akkor meg a kádban, remélem ez a pöppetnyi problémát hamarosan megoldja "Szippantós" Laci, mihelyst szárad annyit az udvar, hogy az a nagy hodály be tudjon állni. Remélem nagyobb szarban addig már nem leszünk sem átvitt, sem valós értelemben. Nehezen mennek a napok és nagyon sok van még hátra, de a cél érdekében csak előre tekintünk. Attól azért nem kicsit esett le az állam, hogy szalmaözvegyi létemről tudomást véve, kapom az olykor arcpirító ajánlatokat, ami azon túl, hogy legyezgeti női hiúságom, el is borzaszt, bakker semmi férfiúi szolidaritás nincs ma már...pasik...de tényleg, eldobom a zagyam a sok dublőrjelölten. Tegnap már azt újságolta Szonja drágajóapjának, hogy Helló Kitty lesz a jele az oviban, amire a Zuram kiakadt, hogy oké, hogy gyermeki fantáziavilág, de azért magyarázzam már el a kölöknek, hogy mi van. Akkor elmagyaráztam apjuknak, hogy aznap hirtelen felindulásból villámlátogatás jelleggel meglátogattuk az ovit, ahol találkoztunk az egyik leendő óvónénivel, aki már"hírből" ismeri Szonját, megtudtuk, hogy a Bóbita csoportban lesz, 21 kistársával és választhatott magának jelet. Óvónéni felajánlotta a katicát,pillangót, epret, virágot ésatöbbbi. Mire a kishölgy megkérdezte, hogy nem lehetne-e az ő jele a hellokitty, hát de bakker. Óvónéni közölte, hogy naná, de masnis cicafej álnéven fog futni. Szóval asszem' az elkövetkező 3 évben nem kevésszer fogom kántálni a csipjemegakakast a nagyfejű szájnélkül macska jóvoltából. Mert asszittem', hogy hahá, de könnyű megrajzolni 1fejkétfülkétszemegyorregymasni, hát lótúrót. Igyekszem fejleszteni a technikámat az elkövetkező 1 hónapban, de sablonokat szívesen fogadok. :) Persze apjuk közölte, hogy szivjam én, miért nem beszéltem rá a gyereket a pöttyös labda jelre. Szóval ilyen "tartalmas" eszmecseréink vannak esténként, de addig jó amíg ez a beszédtéma. Nyaszóval ezek mennek minálunk, meg a bárányfelhők...hellókittyfejek...nameg utánam és előttem is a vízözön.