A kicsi és a mini koszorúslány

Mielőtt a banda fele elhagyta volna a bázist, lakodalomba voltunk hivatalosak, Bundi unokahúgának kötötték be a fejét. A lakodalom nálam, a sátrat, a hosszú fekete hajat, a töltött káposztát és a házi pálinkát jelenti. Pöstre szakadt rokonainknak azonban nem. Bár Miskolcon vigadtunk a vigadóban, volt falus vonulás, meg vőfély. Nagyobbik lányunk volt a gyűrűvivő, vert is a víz, hogy egy laza kocsi árát érő karikákat el ne gurigassa valamerre. Ügyes volt, ott kapott kosarából szórta a rózsaszirmot, kokettált, viháncolt. A pezsgős koccintás közben cirka 200 emberrel, arra lettem figyelmes, hogy az esküvői zenekar éppen a Vuk-ból csap át Mézga Gézáékba, az én két csemetém pedig lelkesen ropja kettecskén az üres tánctéren. Ragyogtak, átvitt értelemben, valójában meg azért, mert puccos lagziban, puccba dobtam magam is, így hintettem a mélylila csillámokat mindenfelé a rucimról. Még ma este is azt vakarásztam a kicsi fejéről, a kocsi meg még most is rubintban ragyog. A kicsi a fotóssal kokettált, Szonja meg nonstop rohangászott és táncolt, igazi kisfőnökként dirigálta a siserehadot. Míg Kira fél tízkor kidőlt és az aznap menyasszonykísérőként debütált egy szem unokabátyjuk őrizte az álmát, nagyobbikunk egy pincérfiúnak segédkezett, mindaddig, amíg hajnal 1-kor nem éppen úrilányhoz méltóan dobott egy hátast a teraszon és 3perc szintidő alatt elaludt. Bundi lerótta a kötelező táncokat, úgy mint menyasszony, örömanya, nővér, unokahúg, nagynéni, feleség. Naná, hogy nekem jutott Zámbó Jimmy. A menyasszony csodaszép volt, a meleg nagyon durva és arra is rájöttem, hogy szarvasgombára nem kell gyűjtenem, mert nálam messze nem lövi a túrós sztrapacskát. A hangulat konszolidált volt, lévén Bundás nem alkoholizálhatott sofőri státusza miatt. Több esetben dobtam hátast, először az 1000 szál Hollandiából rendelt fehér rózsától, másodszor az egy millára kóstáló menyasszonyi ruhától, majd bőgtem egy sort az ifjú pár nyitótáncától. Leginkább a jegesre hűtött gyümölcsök és a pezsgő jött be. Mondjuk bejönne a nászutuk is, Balira mennek. A csúcs azonban a templomi esküvő volt, Szonja szirmokat szórt, Bundi meg Kirával felvonult a karzatra, ahol mi volt, bakker soha nem találnátok ki, játszószoba a csöppöknek, hűvös, szivacsos 6hó-tól- 10 évesig játétokkal, ha nem látom nem hiszem el. Visszatérve a buli végére, nem igazán tudtam feloldódni, most vessetek meg, de én jobban éreztem volna magam mezítláb a porban ropva, annak azonban nagyon örültem, hogy a menyasszonynak 13éve dédelgetett álma teljesült. Nagyobb gixer sem volt, leszámítva, hogy a polgári esküvőnél, otthon maradtak a gyűrűk, a tanúk személyije és a szülőköszöntő virágok:) Valamint, én elcsacsogtam az időt a kettes számú kiskoszorúslány apukájával az erkélyen és a pár már úgy nézett felfelé, mint aki az eget kémleli, hogy jön-e az eső, de kisebb fáziskéséssel rájuk zúdult a virágszirom is. Hajnalban pedig beraktuk a csajokat a kocsiba, akik talpig hercegnős ruhában, mint házi Csipkerózsikáink aludtak reggelig.

Ui: Ezek még az itthon készült képek, de komplett fotósorozat készült a csajokról, a fotósok, úgy kattogtak körülöttük, mint valami celebpartin, remélem idővel azt is megkapom :)