Ajándék a postaládában...

Nem, most nem arra a mindennapi hosszúkás kis borítékokra gondolok a sárga kis lapocskákkal, amire befizeted a fizetésed a postán. Szóval egy nagy boríték lapult a postaládában, amiben egy könyv volt. Szóval könyvet kaptam life nanananana. Nem is akármilyet, akik ismerik a lányok születésének, jobban mondva meg nem születésének történetét, azok ismerik már a betegségem is. PCOS. Sokan a Szívügyüknek tekintik ezt a témát, hála a jó égnek, (és az internetnek) így ismertem meg én is Norkát, a könyv társszerzőjét. Ő segített abban, hogyan is induljak el a még kitaposatlan úton, hogyan legyen én az egy fecske, aki nyarat csinál. Mindenképpen nagy jelentőségű ez az összeszedett mindent átölelő mű a PCOS-ról. Talán ha pár évvel ezelőtt létezik, akkor nem kellett volna annyit haladnom nekem is az árral szemben, hogy ma itt legyenek a lányok velünk. Örülök, hogy megharcoltam a saját harcom és örülök, ha ezzel a harccal talán segíthetek másoknak is. Nem beszélve arról, hogy megleőpetésemre sok-sok sikertörténet közül, Norka kiválasztotta az enyémet is, hogy bemutatásra kerüljön. Summa-summarum a két vigyorexem biza ott vigyorog a könyv lapjain, reményt és hitet adva remélem még sok-sok sorstársamnak. Sokan kérdezték még anno a Nők Lapjás cikk kapcsán, hogy merem ennyire kiadni magam. A válaszom egyszerű, nem vettem a betegségem és a meddőségem sem. Nem szégyellem és nem tartom negatív dolognak, ha valaki pedig erről ítél meg, akkor magasról le.... A lányokat sem belerángattam ebbe a témába és azt sem hiszem, hogy 15-20 év múlva valaki majd azzal állítja meg az utcán őket, hogy "vazzeg, Te tudod, hogy petricsészében hoztak össze. " Akkor már rég tudni fogják a történetüket és remélem, hogy nem ez, hanem az lesz az első gondolatuk, hogy mi valóban mindent megtettünk annak értekében, hogy megszülessenek. Kicsit elkalandoztam a könyvtől, PCOS-Az ezerarcú boszorkány, mert valóban az, sajnos. Kicsit úgy érzem, mintha az én gyerekem is lenne. Sokan megkerestek már ebben a témában, ismerősök és ismeretlenek egyaránt, próbáltam mindenkinek segíteni és együtt öröm könnyeztem velük, amikor kaptam a hírt, hogy sok-sok próbálkozás után érkezik hozzájuk 1, több esetben 2 angyalka. Tudom furcsa ez a cipő azoknak, akiknek "könnyen" ment és talán nehezen is érthető. Sajnos azonban egyre többen vagyunk ezen az oldalon, minden 10. pár és minden 5. meddőség oka a PCOS, amit sajnos még ma is kevesen ismernek fel, hiszen nem nőgyógyászati, hanem endokrin betegség. Szóval ez amolyan harc a részemről, azért, hogy másoknak ne kelljen több, mint egy évtizedet várni az anyaságra. Ez a könyv pedig ha nem is egy háború, de egy csata nyertese biztosan. Érthetően, jól fogalmazva, logikusan elmagyarázva, ezt a nagyon is összetett betegséget. Fontos, hogy tudjuk, érezzük, olykor saját magunknak kell lépéseket tennünk, ahogy Norka is írta nekem a dedikálásában.: "Járt utat a járatlanért néha érdemes elhagyni." -Nekem mindenképpen, hiszen csak így válhattam édesanyával, sok-sok családra vágyó sorstársammal együtt.