MikuLáz

A kis ovisunk teljes lázban ég, szerencsére most éppen nem valami csúnya vírus miatt lázong, hanem nagy Mikulás és Jézuska lázban ég. Oviban már kb. 1 hete megy a szerintem béta verzió. Azaz megjelent a hóember, bekopogott a Mikulás az ablakon, jelezve, hogy minden nappal közelebb kerülnek a kis gézengúzok az eljöveteléhez. Erre nagy szükség is van, hiszen kiscsoport révén, bizony van olyan delikvens aki a piros ruhás említésére biza sírva fakad. Lelkesen tanulják a verseket és dalokat, hogy kellő képen fogadhassák a nagyszakállút. A délutánjaink ennek a jegyében telnek, előadja a kishölgy a repertoárt és minden alkalommal hangosan tapsban és üdvrivalgásban törünk ki a meghajlása után. Sőt vigyorogva indulunk oviba, lecsúszik az ebéd is, készülnek a téli rajzok és még a délutáni alvás sincs bojkottálva. Csillogó szempárral, mesél a télapóról, már többször be kellett vennem a gumicsizmáját az ablakból, ami soha ilyen korán nem vett még fel karácsonyi köntöst mint most. Járt már nálunk a Hóember két kis csokihóembert hagyva az ablakban, sőt kiskisasszonyunk már látni vélte ahogy húzzák a rénszarvasok a szánt az égen, de minimum az álmában megjelenik a piros ruhás. Meséltem neki Szent Miklósról, a történetről, Jézus születéséről és az angyalokról. Nagyon várom már én is, mert annyira jó látni azt a gyermeki hitet, ami még bennük van, a csodavárást, a gyertyafényt, a karácsonyillatot. Számolunk vissza, mindannyian...Ami mégis leginkább megragadt és le kell ide írnom, hogy majd egyszer ő is elolvassa, az a következő párbeszéd, bevallom még most így felidézve is bepárásodik a szemem:
- Anya karácsonykor eljön papa is?
- Nem kicsim, ő már nem lehet itt velünk.
- Azt mondtad mindenki itt lesz, akit szeretünk.
- Igen kicsim, ő a szívünkben fog itt ünnepelni velünk.
- Papa már angyalka ugye?
- Igen kicsim.
- Ha papa angyalka, akkor ő is el fog jönni, mert a karácsonyfát az angyalok hozzák nekünk és a miénket a papa fogja hozni.
- Biztosan...