A lányok szerelembe estek...

Na nem ám egy szöszi kisfiú a szerelem tárgya, sokkal inkább egy arany"hajú". Nyár lévén a baráti találkozók nagy része arról szól, hogy összeröffenünk 2-3 család aprónéppel együtt és szalonnát sütünk, jóllakunk, majd jóféle söröcske mellett megváltjuk a világot, miközben a gyerekek szétszedik az éppen aktuális rendezvényhelyszínt. Úgy két napja is így volt ez, miszerint egy spontán ötlettől vezérelve hipp-hopp Bundi egy régi barátjánál tartottunk afféle házavató szalonnasütést, mert a közelünkbe költöztek. A költözést nem csak két, de jópár négylábú kedvenc is abszolválta. Volt ott tengerimalac, hörcsög, de a fő favorit a kutyus. A két lányt a finom falatok és illatok sem érdekelték és hűtlenkedve Málna cicához beleestek egy Golden Retrieverbe. Az az áldott jószág meg kell mondjam valóban a leggyerekbarátabb állatok egyike. A túláradó szeretetrohamot imádva, a nyüstölést, simogatást, szákból kajakivevést!, lakhelyelfoglalást maximálisan tolerálva, egy tünemény módon viselkedett. Egy pillanat erejéig sem merült fel bennem, hogy esetleg csak rá is vicsorítana a lányokra. Málna volt a prototípus, hogy össze tudnak nőni, hogy gondoskodni tudnak, hogy úgy gügyögnek egy állathoz, ahogy egy anya duruzsol az újszülött gyermekének. Sokszor szóba került már nálunk a kutyatéma, hogy nagy a kert, van hely és milyen jó is lenne, csak életem párjával nem tudtuk a "típusban" kiegyezni. Én egy kisebb, ölebebb barátra gondoltam, ő meg egy robosztus vagány házőrzőre. Aztán jött ez a szőke herceg és számomra most kézzel foghatóvá vált az a rengeteg internetes átolvasott oldal, hogy miért is ilyen fajtájú kutya jó a kisgyermekek mellé. Nem szoktam kérdésekben típushoz, fajtához ragaszkodni, mert azt mondom, hogy a gazdi feladata, hogy nevelje kedvencét megbízhatóvá. Ebben az esetben nem mégis azt gondolom, hogy nagyban rá lehet hagyatkozni a fajta genetikájára, vérmérsékletére, jellemzésére. Nem véletlen az sem szerintem, hogy sok segítő kutya kerül ki  ebből a fajtából. Lényeg a lényeg, a lányok szerelembe estek...oké-oké meg én is. :)