Meglepetés délután...

volt a tegnapi. Szonja már nagyon várta az évzárót, hogy bemutathassa magát, igen szeret szerepelni, szeret a középpontban lenni.(ugyan kitől örökölte) Anyával megbeszéltem, hogy Kira itthon marad vele, hiszen ha a kis futrinka ott

van, akkor nem tudok teljes figyelmemmel a nagy felé fordulni, és úgy gondoltam ez most az ő napja. Aztán délben felhívott Szonja egyik óvónénije, hogy vigyem Kirát is. Őszintén mondom, kicsit elhúztam a számat, Szonja meg Kira örült a hírnek. Elég kapkodósra sikeredett a napunk, késve is indultunk el. Aztán beütött az első gikszer. Szonjának elfelejtettem hajráfot tenni a hajába, ami nélkül ő bizony el nem indul sehová. Mit lehet tenni, megvettem neki a harmicakárhanyadikat. Aztán bementünk a csokrokért a virágoshoz, adja a kezembe, hogy itt van mind a három. Mondom  három, én ötöt kértem, neeem hármat. Kicsit berágtam, de rendesek voltak, 5 perc alatt összeraktak nekem még két ugyanolyat. Mondjuk gyorsasági tempójukat nagyban növelte az, hogy Kira közben módszeresen elkezdte szétszedni az üzletet. Aztán amikor felértünk az oviba, egyik ámulatból a másikba estem. Első körben oda volt rendelve az egyik daduska nagylánya Kirának babyszitterkedni. Aztán a műsor, hát Kira végigtapsikálta az ölemben, 50 perc az évszakokról, Szonja volt a Téltündér, nekem Donatello Puttoira emlékeztetett, azzal a különbséggel, hogy dedemen volt ruha.

Nem is tudom felsorolni és belegondolni, hogy mennyi munkába került ez a dolgozóknak, volt benne Télapó, karácsony, hópehelytánc,tavaszi szél, szüret, aratás, húsvétolás, hóemberek, nyaralás medencével. Amíg az egyik jelentben még hóember volt a delikvens, a következőben már bikiniben ropta. Nagyon-nagyon látványos volt és a legapróbb részletekig kidolgozott. Aztán jött az igazi évzárás, meg nekem egy nagy hökk. Kitüntettek, plecsnivel, virággal, ahogy illik, hát elállt a szavam.

A gyerkők ajándék egy róluk az oviban játék közben készült fotó, fakeretben, a jelük pedig beleégtve a fába. Gyönyörű és aprólékos munka.

Szóval, amikor arra került a sor, hogy kiálljak és megköszönjük az éves munkáját az óvónéniknek és daduskáknak, a jól felépített szónoklatom dugába is dőlt. Nagyon meghatódtak ám ők is, kaptak egy névre szóló bögrét csoportfelirattal és az idézetet a hátán nagy titokban megtanítottam 4 kislánnyal, akik véletlenül épp a 4 kis tündér voltak.

Természetesen a szöveg óvó néni ill. dadus néni volt. A kis kezecske fölött volt a név, alatta a csoport név, de voltam olyan lüke, hogy nem fotóztam le :)

Óvónéni annyira zavarba jött, hogy csak annyit tudott mondani:

"Köszönet az angyalok és a gyerekek jóságáért: annyi minden közös bennük. Tiszta a szívük, és határtalanul tudnak szeretni." és elkezdett sírni. Szeretem ezt a közösséget, szeretem, ahogy és amilyen lelkesen adnak át mindent és legfőképp, hogy annyira szeretik őket. Úgy érzem ehhez a közösséghez tartozom, ehhez is...közben meg hihetetlen furcsa és egyben mosolyogtató arra gondolni, hogy Szonja szeptembertől nagycsoportos, ő roppant büszke rá. Kira elkerül a mostani óvónénitől, igen nem titkolom, benne van a kezem, vagyis inkább a kérésem. Egy számomra nagyon szimpatikus óvónéni, aki odavan a kisördögét, akárhogy látja mennyi a meló vele lett a kiszemeltem, és sikerrel jártam, hozzá került. Ő is odajött hozzám, hogy nem haragszom-e, mert hozzá kerül Kira, 22 fős kiscsoportba és nem ahhoz az óvónénihez aki beszoktatta. Elmondtam neki, hogy én szerettem volna így, olyan őszintén örült. Na meg...Kira csoporttársa lesz Bence és Bonca, a két kegyeiért küzdő szöszi lovag...khmm igen ebben is benne volt kicsit a kezem...Szóval hazafelé jelzem este értünk haza még befagyiztunk és ma belecsaptunk a vakációba :)