Nem használnám a Nőnap kifejezést, nekem a szocializmusban harcoló női munkásosztály utcára vonulását jelenti, miközben oroszul zeng az ének a lábdobogások ütemére. Mára a XXI. századra igazán konszolidálódott, bár még összeszorul a gyomrom a piros szegfűk láttán, meg kell mondja, szeretem a virágokat, de ez az egyetlen ami kiveri nálam a biztosítékot. Mi amolyan nőnapi ajándékként iderendeltük egyik kedvenc fodrászunkat. Első körben arról volt szó, hogy anyának rövidíti a haját, ami meg is történt. Aztán megbeszéltük, hogy kicsit lenőtt már a melir a hajamban és jó lenne a végéből is vágni. Egy nagyon hétköznapi kérdésre, miszerint több szőke legyen-e benne, mint barna, igent mondtam, nulla gondolkodás nélkül. Na így esett meg, hogy szöszin és 20cm-rel rövidebb hajjal kerültem ki a fodrász kezei közül. Ma még ott tartottam, hogy ha elhaladtam egy tükör előtt rámeredtem, hogy ki a picha ez a csaj?! Aztán Szonja nagy rajzolásba kezdett, mostanában mindent lerajzol, amit nyomatékosítani szeretne. Mivel most ért a szörnyűséges Monster korszakába a fodrász arcába tolta a rajzot miszerint piros és fekete csíkos hajat szeretne. Zsigerből nyomtam rá, hogy úgy 12 év múlva okés részemről a dolog, mire alkudozni kezdett, hogy akkor jó lesz pink is. Kiegyeztünk egy "tejszínhabos" (hajhabos) rövidítésben, amit nagy duzzogva el is fogadott. Amikor már (azt hittük) mindenki kész volt, Kira természetesen nem hagyhatta hajvágás nélkül el a terepet, mivel nincs nagy barátságban a hajgumikkal, ezért ő kapott egy helyre kis frufrut, naná, hogy ennyi időt is alig tudott megülni a sejhaján. Holnap kozmetikushoz készülök, de tuti nem viszem őket magammal, ki tudja mijüket gyantáztatnák le vagy festetnék ki :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése