Szonja az egyik délután óvodában egy piros borítékot lobogtatva robogott felém. Szülinapi buliba invitálta egy kisfiú. (Höööö?). Természetesen minden nap át kellett számolni pontosan hányat alszunk még az ominózus partyig. Csakis Verdás ajándékot választhattunk, szigorúan verdás ajándéktasakban, mert valljuk be egy majd 6 évesnek übergáz lett volna mondjuk egy dedós Micimackós tasakkal beállítani. Aztán eljött a jelentős szombat, ahol már reggeltől azzal rángatta a nem létező szoknyám szélét, hogy mikor megyünk már. Cirka egy órán át állt a ruhásszekrénye előtt, amolyan "nincs egy rongyom sem, amit felvehetnék ábrázattal". Hát nem kicsit rittyentette ki magát, szigorúan Monsteres póló, csakis szoknya, hajpánt, kopogós cipő, rúzs és parfüm. A zagyam eldobom. Azért ennél a résznél eszembe jutott, hogy ugyan 10 év múlva mennyire leszek síkideg, ha esti bulira készülődik így és nemhogy kézen fogva nem megyünk a férfiemberhez, de egyenesen az is meg lesz tiltva nekem, hogy a kapuig kikísérjem. rohan az idő tényleg, már egyáltalán nem a kis gombócot látom, ami volt, sőt lassan már nem is a kislányt, hanem az iskolába induló nagylányt. A buli jól sikerült, alig tudtam rávenni, hogy hazajöjjünk és mondanom sem kell, hogy holnap már ő viszi a kisfiúnak a meghívót a saját szülinapi bulijára. Apjuk lassan tényleg szidolozhatja azt a puskát. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése