Úgy néz ki, hogy már (talán) megmaradok. Ahhoz képest, hogy két napja még halógödröt akartam magamnak ásni, mint Melman a zsiráf a Madagaszkárból ez már szerintem egyértelműen pozitív hozzáállásnak minősíthető a részemről. Mondjuk bevonzottam én ezt rendesen, mert sóhajtoztam, hogy itt a nyár meg minden, nekem meg dolgozni kell, hát kérd és megadatik, mondjuk legközelebb majd próbálom kicsit egyértelműbben megfogalmazni. A jobb szemem még erősen rimóci nyúlra hajaz, de már nem kell azon gondolkoznom, hogy kibírok-e még egy fél órát pisilés nélkül, mert nem birok felkelni. Az éves alvásadagom letudtam, a lázat és a betegséget is. (Legalábbis most ezt mantrázom). A csajok nagyon ügyesen átvészelték, a maradjunk a négy fal között játék már sokkal nehezebben megy. A bogyók már azt is egy kalandtúrának élték meg ha levánszorogtam velük az udvarra, a 100m-re lévő kisboltba átsétálás már maga volt egy maraton. A Balatoni pihenésünk a kényszerpihenő miatt augusztus elejére tolódott, de azt hiszem ha ez lesz a legnagyobb hozadéka a betegeskedésnek, hát bánja kánya.
Gyakorlatilag nem történt semmi ezen kívül, megkaptuk Szonja diákigazolványát, amin már az iskolája szerepel, azt hiszem, hogy most tudatosult bennem úgy istenigazából, hogy banyek ez a gyerek tényleg iskolába megy. Pánikszerűen elkezdtem az iskolatáskákat is nézegetni...
Kira meg így a foci vb idejére átigazolt, felhívott Szoni óvónénije, hogy mit szólnék, ha Kira szeptembertől őket boldogítaná, a Bóbita csoportban, mert a ballagókkal ők csak 11-en maradtak, kellene nekik középsős, így a fél csigabiga csoport odamegy. Nem kellett nagyon győzködni engem, meg apjukot sem, nagyon meg voltam velük elégedve. Kira meg titta öröm bódogszág mert a nővére ráhagyatékolta a Hello Kitty jelet. Frontint meg majd viszek szeptemberben a dolgozóknak :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése