2010. június 17., csütörtök

Makrancos 26 hónapos és feneketlen bödön 3 hetes




Előre kell bocsátanom, hogy ezen bejegyzés ellenére imádom mindkettőt...de nem minden habosbabos ám két gyerekkel. Különösebb gondom nem lenne...ha nem lenne az a k..... altatás, meg az aligmúlt kétéves dackorszak lightja, igen tartok tőle, hogy ez még a light verzió csak. Közkedvelt szó nálunk a nem, neeem, olykor fejhangon visítva, hogy nem. Gyakorisága kb /fél óra, alvásidőben besűrűsödik, legsűrűbb pedig amikor a hugi alszik, had ébredjen már a lelkem, szokja a paraszt a szántást. Szóval nekem nem kell számolnom a testvérféltékenységgel, számolni kell azonban azzal, hogy kisebb idegsokk nélkül túléljem, hogy Szonja éppen 45 perce énekel a hálóban alvás helyett. Mindent beígértem már a széles skálán, egészen ha felébredsz megyünk csúznáditól a ha nem alszol kiporolom a seggedig variációkat. A tárgyak is alacsonyan repülnek nálunk mostanság, így esett meg, hogy a tegnap délutáni szopinál egy jó félkilós buddhaszobor (nem röhög) landolt a mellemen a kicsitől pár centire, szerencsére "csak" én kékültem be. Biztos, hogy én is fáradtabb és ingerlékenyebb na meg kialvatlanabb vagyok, de hihetetlen, hogy nem lehet lefárasztani, mint valami perpetum mobile, ma 9-13h-ig voltunk ki, én a végén már csak vonszoltam magam, meg támasztottam a babakocsit, gondoltam, ebből ájult alvás lesz, de nem. Megfogadtam, hogy kettőig mindkettőnek aludnia kell, mondjuk azt nem mantráztam, hogy hajnal délután kettőről van-e szó. Tegnap 1 órára elvonultam itthonról, Bundi vigyázott rájuk, szintén alvásidő. Settenkedek haza, a nagy az erkélyről veri a bejárati ajtót, hogy engedj beeeee. A kicsi meg enyhe tejfröccsöt küldött éppen az apja arcába. Nem kicsit volt lehabozva a jó uram, mondjuk nem mertem röhögni, de a gyerek kirakása az erkélyre tuti csak egy pasinak jutna az eszébe.
Pár szó a feneketlen bödönről, Kira iszonyatos mennyiségeket habzsol, oltáriakat büfög, ellenben kevésszer kakil, akkor azonban olyan mennyiséget, hogy tegnap Szonja röhögve ugrált körül, hogy anya lefosott a Kijababa. Nem kicsit, komplett gyerekhaddal mentem tusolni. Szóval Kira, mint az atomóra, ha nagy nyújtózások és nyögések közepette felébred, akkor ha 1.5 percen belül nem lógatom a cicit a szájába, olyan üvöltést rendez, hogy azon csodálkozok, hogy még senki nem küldte ránk a gyerekvédelmet. enni addig eszik, amig nem kezd el bukni, majd a kibukott tejemnnyiségre ismét rá kell inni, mert ugye lett egy kis üres hely a bödönben. Ma éjszaka 1x kelt, de a "reggeli" 5-ös szopinál (mondom atomóra a ded) úgy bealudtunk mindketten, hogy 8-kor arra ébredtem, hogy cuppognak rajtam ő volt a kettes számú, az egyes számú pedig kiabált, hogy hahóóóó anya.
Nem kicsit karikásan tikkelős a szemem, mire kicsit pihennék, valamelyiknek szüksége van rá, logisztikus kell egy sétához és egy ebédhez. Az hótziher, hogy 1x van mindkettőnek olyan kinja, amivel nem lehet várni. A legújabb, hogy eltüntette a cipőmet, bakker 40-es fél pár és sehol nem találom...Élmény az élet na, igy kócosan, lestrapálva, tejszagúan...közben a dalos pacsirta elaludt de bödönke épp rakétakilövőnek használja a pelenkáját... a háttérben csendesen zúg nonstop a mosógép...jóóó ez naaa, de tényleg, minden ősz hajszálam ellenére.

Aranyköpések:

Tegnap be volt borulva és szinte egész nap esett, mire Szonja: "Anya LEborult az ég"
Bilizés: "anya gyorsan jön a gubesz totyómanónak"... leül a bilire majd a két lába között kukucskál befelé a bili belesejébe, közben magyaráz :"Kukiiiii kaka"

Nincsenek megjegyzések: