2011. január 6., csütörtök

Revans


Hejjj barátaim, szóval elnézegetem én itt, hogy anyám kibeszél, meg mindenféle kompromittáló videókat tesz fel rólam, de azért néha nálam is kiborul a bili. Vegyük ezt a Mikulásos témát, nem tudom, hogy a muter a maga 34 évével mondjuk ha ET. jönne vele szembe, akkor rögtön nekifogna-e ölelgetni-puszilgatni, miközben a gülüszemű csak azt hajtogatná, hogy vigye haza. Mert ez szerintem kb. egy lélektani kategória azzal, hogy én meg a szakállast pufilgassam. Önös érdekek (lsd Mikicsomag) ide vagy oda. Aztán itt van a húgom, aki állandóan a nyomomban lohol, más súlyos pénzeket fizet egy pincsiért, rajtam meg itt maradt ez a gyerek, mint szamáron a fül. Rendben van, hogy nem könnyítem meg a dolgát, ráfekszem menet közben, megfordítom, irányba rakom, felborítom, de nem kellene ezért ordítani folyvást, mert teher alatt nő a pálma ugye és ezért még egyszer tuti hálás lesz nekem. Nameg a sportolók is így csinálják, egyik ráül a másikra. Az meg, hogy a saját disznóságaim rákenem, csak átmeneti időszak, hiszen hamarosan el kezd beszélni és akkor lőttek az ez irányú tevékenységemnek is. Anya szerint dacolok, szerintem meg érdekérvényestiek, nehogy már a nyúl vigye a puskát. Úgyhogy mostanában azzal töltöm a napjaim, hogy nevelem a Zanyám, tegnap például éppen valami pszichoizével beszélt telefonon és én rendkívül fontos dolgot akartam neki mondani, miszerint kopasz a dinoszaujusz, de ő nem figyelt. Ezen oknál fogva, kénytelen voltam 6x elismételni, jóóó hangosan, hogy még mindig hálóruciban van és nem éppen frissen borotvált. kb. a 3.-at már hallhatta a pszichoizé is,mert anya elkezdett vörösödni, a vonalban meg hangos röhögés volt hallható. Mondom nem kispályázom. Minden eshetőségre van egy újabb válaszom és semmit, de semmit nem hagyok szó nélkül. felmenőm minden egyes kérdésére sablonválaszom van, miszerint: "nem kell mindjárt visítani" ezt ajánlom nektek is, nagyon jó duma. Szóval továbbra is egy földre szállt angyal vagyok és arról nem tehetek, hogy a kedvenc szavam továbbra is a nem. Jham és az a sztori a filctollal és tesóval alvásidőben, meg a babáimmal, na az aljas rágalom, le se írom, egy szó nem igaz belőle. Most rohannom kell a sürgős dolgomra, csóközön, Szoni.

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Csak nem éppen büntiben van? :o))
Mintha a sarokban állna...

Menthetetlen Sonja fan vagyok ! :))

Eliana

gneke írta...

Minden írásod szeretem, de amikor a gyerekek nevében írsz azok mindig a legjobbak.
Boldog Új Évet kívánok nektek! (azt hiszem még nem kívántam 2011-re)

Lili írta...

Eliana, nem nem büntiben van, ez a kedvenc bújóhelye és éppen megtaláltam:)

Gneke, köszönjük szépen, Nektek is szép, új, boldog évet!