2013. szeptember 14., szombat

Kicsikét szűk a világ nekem....

...keresem benne még a helyem. Kb. 2 napja ebben az élethelyzetben vagyok, nem is vagyok, hanem inkább lebegek, mert bár halálosa lefáraszt a hajnali kelés, a munka, a csajok hurcolása, az itthoni háztartási dolgok, mégis kevésnek érzem. Van bennem valami belső zsizsegés, hogy akarok valamit, ami csakis rólam szól. Persze mondhatjuk ezt önzőségnek is, de hullafáradtságom ellenére, még is visz valami belső lendület, hogy ennél többet, máshogy, máshol. Gondolom, hogy valami változás folyik bennem, mert amíg pár napja még alig vártam, hogy végre csönd és nyugalom legyen körülöttem, most a nagy csöndben elönt a magány és a rám telepedő kezdődő depresszióm kénytelen vagyok egy tábla csokiba fojtani. Tudom, hogy nem vagyok egy egyszerű eset, nehéz velem, főleg olyan esetekben, ha még saját magam se, vagyok tisztában azzal a folyamattal, ami éppen bennem zajlik. Sajnos hanyagolom a blogot is, mert mit is írhatnék le minden nap, hogy hajnalban kisebb agymenés közepette, mint egy zizzent trió indulunk a hegyre az oviba, hogy általában 15 perc múlva 10 sajtos kiflivel robogok az intézet felé a brancsnak viszem a reggelit és 7-kor beesem az ajtón és legközelebb arra eszmélek, hogy 3 óra van és jön újra a köröm. Ezt még megspékeltem azzal, hogy hétfőnként ovifocira viszem a csajokat leendő iskolájukba, a 2007 és 2008-as korosztály mehet, de mivel kicsiKira lefutotta a 2007-es korosztály, úgy hobbiból, az edző bá' közölte, hogy a következő hétfőtől ő is mehet, 2010-es születés ide vagy oda. Azt kicsit frivolul megjegyzem, hogy Kira csatár lesz, Szonja meg kapus, anyai véleményem szerint. :) Az oviba felrobogva szinte minden nap az a kép fogad, hogy az 1-es és a 4-es csoportban sincs már nebuló vagy ha van is éppen akkor bőszen falatozza az uzsiját, leszámítva 1-1 ágyat a placc közepén, ahol még durmol két kölök, naná, hogy az én lányaim. Nem túl lelkesek az ébresztésre és hazafelé is morognak, én meg azon, hogy menjünk már, mert rendszerint bevásárolva érek haza cvekker cvekker hátán, és minden nap azt várjuk, hogy mikor lesz már péntek délután, lelkesebben számolom, hogy mennyit kell még aludni, hogy végre ne az úton érjen minket a hajnalhasadás, hanem álomföldön. Melóban is vannak nem is kicsi csatáim, de fel vagyok vértezve egyenlőre, sőt decemberben pszichodrámát fogok tanulni, azt, hogy hogyan fogom ezt kivitelezni még nem tudom, sőt előtte még szeretnék kibulizni egy szabad hétvégét is magamnak, amikor kikapcsolnék egy kicsit, már ha lesz olyan vállalkozó szellemű (lúzer), akire rá tudom két napra lőcsölni a csajaimat. Kicsit döcögve íródott ez a bejegyzés is, közben diót hoztak, pucoltam, 15x homokot sepertem, amit felhoztak a gumicsizmával, volt ivászat, pisi, kaka, bicófújás, kutya- és macskaetetés, 3 telefonhívás, kaptam 8 kavicsot és 9 virágot. Tudom kicsit sem lett pozitív hangvételű ez a bejegyzés, de nálam már azzal is oldódik a probléma, ha kionthatom ide magamból.

1 megjegyzés:

julcsi írta...

Lilim bár tudom hogy mostanában kevés az időd,de én nagyon várom a bejegyzéseidet mindig!♥ Írd csak le ami a szívedet nyomja,hiszen azért vagyunk hogy meghallgassunk és ha tudunk segítsünk!♥