Hááááttt...

azt mondják az okosok, meg tulajdonképpen én is, hogy az embernek sokkal egyszerűbb az élete, ha azt a bizonyos poharat úgy szemléli, hogy félig tele van és próbálja meglátni a dolgok pozitív oldalát. Szóval az elmúlt hét, nem túl felemelő eseményeit helyezem most rózsaszín tüllzacsiba, csillámporral, mert ugye a car is más ha szépen csomagoljuk. A múlt hetet itthon töltötte  Bundi, ami már nagyon kellett nekünk, még akkor is, ha én dolgoztam, ő pedig a hét nagy részét fizikoterápiás kezelésen és ortopéd orvosnál töltötte, hiába no öregszik....Aztán jó hír még az, hogy egyre kevésbé fáj a vesém, még az sem lombozott le túlságosan, hogy el kellett mennem uh-ra és találtak ár cisztát itt-ott (máj, vese) egy két összenövést meg amott (császár). Szerencsére full alkoholistáknak nem definiáltak, de szoros ellenőrzés alatt kell tartani a májacskámat. Ahhoz, hogy teljes legyen a kép orvosilag hozzá kell tennem, hogy kedd reggel megfájdult a fogam, gondoltam kibírom a pénteki időpontomig. Kibírtam, még azt is, hogy a kolléganőimmel összeröffentünk nálunk egy beszélgetésre, én cataflamot ittam, ők meg jóféle itókákat. Aztán Bundival a pénteki közös romantikázós programunk a fogászat volt, amikor közölte a doki, hogy ezzel a foggal már nincs mit tenni és alku sincs semmire (feldobtam pár alternatívát) ki kell húzni, ez a három parányi szó oldja nálam a verbális gátlást és szimplán közöltem, hogy "befosok" ő meg vissza, hogy nem lesz rá időm. Az már mellékes (cöcö pozitivitás) hogy nem zsibbadtam el a gyulladás miatt, kértem volna egy gumikalapácsot, de az meg nem volt, kivette, egyben, én meg tényleg majdnem betojtam...azt hiszem, hogy amikor az asszisztens közölte, hogy kicsi nyomást, feszítést fogsz érezni, szimplán odavágtam foghúzás közben, hogy ez "ku...-ra fáj". Sem finom, sem nőies nem voltam, sokkal inkább amolyan hisztis agresszíva. Tudom gáz, de a rendelő kapujáig bírtam és ott konkrétan zokogni kezdtem a Zuramra borulva a feszültségtől és a fájdalomtól. (élénk emlékeimben él, a legutóbbi bölcsességfogas 45 perces vésős témája). Még 4 napig fájt, ma az első nap, hogy lejöttem a fájdalomcsillapítóról, ennek örömére letoltam egy somlóit.  Mondjuk a rohadék barátaim (barát az ilyen?!) foghúzásnapra szervezetek szalonnasütést. Egész nap nem ettem, fájt, mint a dög, de bebizonyítottam nekik, hogy nem csak két, de félpofára is lehet zabálni, csak kicsit lassabban megy. Kivesézve és májazva (höhö) az orvos témát, kaptam én ám szülinapi ajándékot is, egy okostelefont, a buta szőkének, mert aki ismer az tudja még az sms is nehezemre esik. Szóval apjuk csajos telefont elő, letölt, beállít stb. első körben önállósította magát és letöltötte a blogról az összes képet, (WTF?), majd jövök ki egy intézményből és közli a zsebemből vazzeg, hogy P. posta, 25 méter balra, (OMG), hát majdnem kiugrottam egy kocsi elé úgy megijedtem. Hazaérvén az ajándékozóhoz vágtam a telót és közöltem, hogy minden szart kapcsoljon ki rajta. Azóta tudok telefonálni és nem pofázik vissza nekem. Jham a kedvencem, hívom Bundást, mire odaböfögi nekem, hogy Bundival ön élénk kapcsolatban van (még jó). Aztán beleszerelmesedtem egy cseppfüggőhintába és megkaptam, mert szeretnek na :) Pöpetnyi probléma, hogy a nappali mértani közepén lóg és én még nem ülhetek bele, mert nem jó a felfüggesztés, Kira viszont tökre lelazul benne, full kómásra. Nos ez volt egy totál káosz hét pozitív vetületben, már amennyire ez lehetséges. Ma olvastam valahol, hogy aki magában tud mosolyogni, az nagyon szerethető, ma konkrétan azon vigyorogtam, hogy a tv-ben ment az Elevit reklám, asszongya, szedje már a baba tervezésének megszületésétől...khmm lehettem volna társtulajdonos a cégnél, a cirka 12 évnyi gondolati megszületésnél....nem nem szedtem 12 évig :)

Bónuszfotók, a csajok beleszerelmesedtek a diridongó együttesbe :)