Vége a tanévnek is...

Olyan mintha átléptem volna egy időkaput, azt hiszem még csak pár napja volt szeptember, amikor félve-szorongva engedtem Szonit az iskolába. Aztán hipp-hopp és már itt is az évzáró. Természetesen büszke vagyok rá, hiszen kitűnő lett. Jó volt látni, ahogy meglepve, megszeppenve állt az igazgató néni előtt a színpadon. Én a jegyei alapján számítottam az elismerésre, de nem árultam el neki semmit. Igen, szép ez a bizonyítvány, de ugyanennyire büszke lennék ha szimplán csak megcsinálta volna és második osztályba léphetne. Én tudom igazán mennyi munka és erőfeszítés volt ebben az első évben. Tudom, hogy mekkora teljesítmény és mennyi mennyi munka volt abban, hogy megtanult írni és olvasni. Láttam és ott voltam, amikor fel akarta adni, amikor együtt sírtunk, hogy nem megy. Sokat  gyakoroltunk itthon is, és igen volt sok vita, hogy muszáj, hogy lerakjuk a tudás házának alapjait, mert ha nem lesz mire építkezni, összedől a ház. Álltam tanácstalanul az első három hónapban, mert nagyon-nagyon nehezen ment a beilleszkedés, az én befelé forduló kislányom nagyon nehezen nyílt meg és estéket sírt beszélt át arról, hogy neki nincsenek barátai. Amikor a nagy beszélgetésekbe-sírásokba belealudt, akkor én sírtam a tehetetlenségtől, annyira sajnáltam, olykor meg végtelenül dühös voltam rá, mert a húgán vezette le a mérhetetlen csalódottságát. Lassan nagyon lassan megnyílt, hála a tanító néninek és a sok beszélgetésnek. Félév után aztán nagy fordulatot vettünk, már nem kellett rongyosra tépni a szám, hogy gyakoroljunk, már nem kellett nógatni és rendre arról számolt be, hogy vannak barátai. Innen már diadalmenet volt minden. Pezsgett, tündökölt, csacsogott, imádták az osztálytársai. Büszke vagyok rá, hogy kitartott, hogy nem adta fel, hogy bár nagyon elfáradt a végére, de megcsinálta, hogy ilyen ragyogó eredménnyel, az már csak hab a tortán. Megtanultunk közösen tanulni, célokat kitűzni és el is érni azokat, olykor visszanézve túl maximalista voltam, de tudom, hogy rendíthetetlen házalapot építettünk, innen már könnyen fog menni minden. Most jól eldugtam mindent ami a sulival kapcsolatos, pihen, játszik, táborozik.Én meg nézem, ahogy önálló emberré cseperedik és büszke vagyok rá, azért amilyen.