2010. március 5., péntek

Boltkóros


Eddig hites uramtól én kaptam, eme cseppet sem hízelgő jelzőt, mindaddig, amíg nem vált klónanyává. Nem tartom magam hóbortos és krónikus vásárlónak, nem is lenne miből, a villogó több ezer butikos plázák sem vonzanak, sőt bizony-bizony igencsak lemaradott vagyok a trend terén is. Ellenben kiskisasszonyt nagyon is szeretem öltöztetni, ennek igencsak kedvez a TopRongy Kotozó néven futó, kedvenc turim, valamint a mostanában ránk zúduló ruhaeső. Ellenben Bundi csöppet sem értékeli a fidrifodrikat, harisnyákat, amit igen nehéz ráapplikálni egy minimum polipra hajazó majd kétévesre, akinek bizony már határozott ízlésvilága van és kifinomult érzékel tudja édesapját manipulálni. Bundás pedig rákapott ennek a zamatára, így esett meg, hogy tegnap ded új bilivel lett gazdagabb, ugyanis hátulgombolós becsszóra megígérte neki, hogy ebbe bizony bele fog pisilni, azóta se, de a kisszéknek kinéző macifejes bili, tegnaptól a nappali "éke." Valamelyik nap Szonja kisszandált kapott és fájdalmasan vettem tudomásul, hogy lábfeje egyáltalán nem balerinára hajaz, ugyanis 21-es lábikója nem megy bele a 23-as szandiba sem. Azon oknál fogva, hogy eddig csakis 3 csattos vagy 2-3 tépőzáras szandijai voltak, aminek ugye az egész lábfeje állítható, na ennek nem és olyan magas a rüsztje, valamint olyan torkos a lába, hogy bele sem lehet passzírozni. Bundi ezt a problémát is oldani akarta, igy vett dednek egy széles kiscipőt, ami telefonos elmondás szerint, nagyon jó rá, icipicit nagy. Ühüm, látván a cipőt, kisebb röhögőgörcs fogott el, ded ugyanis simán használhatja ladiknak, van még pár éve belenőni. :) A lényeg, Bundásom kezd feminim jelleget ölteni, bárkivel eltársalog a babakakiról, gyedről, ebédről ésatöbbi, én meg csak vigyorgok, hogy ki is lett ebben a családban az igazi boltkóros.

Nincsenek megjegyzések: