Kitarás elvtársaim, kitartás

Kedves barátaim, ha egy nagysikerű színdarab hősnője lennék, akkor azt mondanám, hogy milyen jó és szép, hogy az embert visszatapsolják. Mivelhogy a divaság most olyan messze áll tőlem, mint Győzitől a szépkiejtési verseny, így kénytelen vagyok azt mondani, hogy a jó.....Tegnap ismételten maratoni orvoslátogatáson voltunk a kiscsajjal, ctg rendben meg sem reccsent, dokibá' műtőbe ki-be, gyerekek ki-be, teljes teltház, mindenki szült, leszámítva engem, aki olyan hassal rendelkezik, mint a zürichi páncélterem. A hegem meg banyek vastagodott, vágod, a hasammal együtt nő a hegem, pedig én azt hittem ez pontosan forditva működik. Mondjuk normális embereknél igen, de nálam...Uh-on minden rendben, közölte doki, hogy most nem azé, de ez a gyerek arcra tiszta apja, megdöbbentő a hasonlóság, szerintem is. Mikor rákérdeztem a mikorra, asszongya jövő héten szerdán újabb ctg. Látta elkámpicsorodott ábrázatom, így gyorsan meglapogatta a hátam közölte, hogy kitartás és megdicsérte a szoknyám. Mondom akkor kivárjuk a 40 hetet? Áááá nem hiszi, aham, szerdán megbeszéljük mikor fekszem be, most már ragaszkodom a 31-hez, dedede szerintem a június 1 az egy tök jó dátum, meg amúgy is dögöljön meg a szomszéd tehene is. Szóval visszatapsoltak elvtársaim még egy hétre legalábbis biztosan. Jham, olyanról meg nem meséljetek nekem, hogy hátha beindul magától, mert tudom, hogy nem, emlékezzetek vissza Szonjára 4 indítás meg se kottyant neki. Tudom én, hogy 40 hét az idő, csak ez olyan, tudtam-tudtam, de nem sejtettem dolog nálam, amolyan mézesmadzagos. A kocsiból felhívtam Bundit, nem kicsit kikelve magamból, hogy nem elég, hogy visszatapsoltak, de még a gyerek is teljesen rá hasonlít. Megköszönte "kedvességem". A szoknya is megér egy misét, ugyanis egy terhesgatyát kinőttem hasilag, a másik pedig 38 hétre volt kalibrálva, így szétrepedt. Úgyhogy most 2 hétig szoknyába fogok lavírozni, itthon meg bundimacinaciba. Különben meg hálás a dühömért a család, ugyanis dagasztásba fojtom bánatom. Most éppen pogácsa kel, a kép meg a minikakaóscsiga, gondolom látszik hogy melyiket csinált Szonja, kicsit sem csigamániás, eső után képes puszilgatni akár a csiguszt is. Jham a köbdüh, felhívtam a biztositót, bejelenteni a nem kis árvízkárunkat. Szerinted? Mivel még az ehavi lakásbiztosításunk nem ért be, addig nem tudnak kijönni felmérni, komolyan mondom eszem megáll, gondolom annak is ezt mondják akinek egy élet munkája ment tönkre, tolerancia és empátia a köbön.
Ma már volt némi remény, mert kisütött a nap, de mire kiörömködtünk magunkat rajta, addigra újra szakadt. Bundi lemosó permetezné a fákat, de nincs egy esőmentes nap, arra nem is gondolok, ami ennek a vízözönnek a következménye lesz, megfizethetetlen zöldség-gyümölcs, ami már eddig is aranyáras volt.
Minden nyavalygásom ellenére jól vagyok, már tudok mosolyogni is, a kérdésen, hogy még mindig egyben???? :) Közben meg nem tikkel a szemem sem, de tényleg. :)