Igen tudom, hogy nem normális, hogy hajnal 3-kor holdacskás hálóingben ülök a gép előtt és epres túró rudit eszem. Akkor is evvan, egytől forogtam, mint valami ventilátor, egyébként meg ha alszom is, akkor meg szülök, az elmúlt 3 iccaka sikerült vagy 18 gyereket megszülnöm.
Más a fenti fotón, ha valakinek nem lenne teljesen világos, Szonja éppen kacsint, két szemmel, kérésre. Na ennyit a technikai részről. :)
Anyák napja van ma...emlékszem az elsőre, ippen két éve és éppen 3 hetes volta gömbölyűtalpú már akkor is blogoltam, Majdnemnyuszi irt egy kommentet, ma is emlékszem rá, akkor és ott nagyon jól esett, ma is. "Anyák napja van ma, ugye milyen jó?" Ennyi, pár szóban benne van minden. Annyi mindent kaptam az anyasággal, célt, hitet, türelmet, könnyeket. Ne mondom, hogy rózsaszín felhő az egész, de elég ránéznem az alvó lányomra, vagy rátenni a kezem a gömbölyödő pocakomra és minden rossz távoli lufinak tűnik, amit visz a szél. Furcsa az én anyák napi élményeim nem anyához kötődnek, hanem nagyihoz, az első neki mondott versike minden sorára emlékszem:
"Édes kedves nagyanyókám, anyák napja van ma
milyen jó, hogy az én anyukámnak is van édesanyja
reggel mikor felébredtem az jutott eszembe
anyák napján legyen virág mind a két kezembe.
Ehyik csokrot Neked szedtem, odakint a réten
tudom te is nagyon sokat fáradoztál értem.
Kimostad a ruhácskámat, fésülted a hajamat.
jóságodat felsorolni kevés lenne ez a nap.
Köszönöm, hogy olyan sokat fáradoztál értem,
és hogy az én jó anyámat felnevelted nékem."
Már 14 éve nincs itt velem, még megérhette, hogy révbe értem, de a templomban már nem lehetett mellettem. Mostanában mégis sokat látom, a gesztusait, a mosolyát, Szonjában, a kicsi lány mozdulataiban a szemében, a szeretetében. Már többször írtam, hogy mennyit tanultam tőle, mindent, leginkább embernek lenni. Ha mindezt át tudom majd adni a lányaimnak, akkor elmondhatom, hogy nem éltem hiába és tudni fogom azt is, hogy mamikám mosolyogva néz majd fentről minket és ha eljön az idő és újra találkozunk, remélem még egyszer hallhatom majd azt a mondatot, amit búcsúzóul kaptam Tőle: "Nagyon sok örömem volt benned!"
Anya, hmmm furcsa nem tudnék semmi jelentőség teljeset, megkapót kiragadni, nincsenek érzések, illatok, talán a jótékony homály és a szerepcsere. Mindig is gyenge volt, talán ezért is jött az alkohol, majd a pszichiátria. Mindig is támaszra volt szüksége, mindig is én voltam az erősebb, ma is az vagyok. Azt hittem az unoka majd közelebb hoz minket, tévedtem. Imádja Szonját, de nem tud gondoskodni róla, ahogy rólam sem tudott. Ma már elfogadom, hogy nekünk soha nem lesznek összebújós ölelkezéseink, nagy titkok megbeszélése, pletykázások, közös sütés-főzések. Ő is megmutatott nekem sok mindent, sajnos leginkább azt, hogy nem akarok élni. Nem hibáztatom ezért, de nem is tudok vele mit kezdeni, elfogadom, bár megérteni soha nem fogom. Világra hozott, megköszönöm, és fura kimondani, de ennyi...
Szóval anyukák, leendő anyukák, szívben született anyukák, nagyik és keresztanyukák. nem az illatos virágcsokor a mai ajándékunk, hanem az apró kezek, avagy a lapáttenyerek, a versek, a csillogó szemek. Az emlékek, amik a mieink, a hitünk, hogy élni kell, mert egyszer mindenki anyává válik így vagy úgy. A várakozás, egyben elindulás is, a gyermekünk mindig is egész része létünknek. Nélkülük másképp sütne a nap, másképp dalolna még a madár is...
Más a fenti fotón, ha valakinek nem lenne teljesen világos, Szonja éppen kacsint, két szemmel, kérésre. Na ennyit a technikai részről. :)
Anyák napja van ma...emlékszem az elsőre, ippen két éve és éppen 3 hetes volta gömbölyűtalpú már akkor is blogoltam, Majdnemnyuszi irt egy kommentet, ma is emlékszem rá, akkor és ott nagyon jól esett, ma is. "Anyák napja van ma, ugye milyen jó?" Ennyi, pár szóban benne van minden. Annyi mindent kaptam az anyasággal, célt, hitet, türelmet, könnyeket. Ne mondom, hogy rózsaszín felhő az egész, de elég ránéznem az alvó lányomra, vagy rátenni a kezem a gömbölyödő pocakomra és minden rossz távoli lufinak tűnik, amit visz a szél. Furcsa az én anyák napi élményeim nem anyához kötődnek, hanem nagyihoz, az első neki mondott versike minden sorára emlékszem:
"Édes kedves nagyanyókám, anyák napja van ma
milyen jó, hogy az én anyukámnak is van édesanyja
reggel mikor felébredtem az jutott eszembe
anyák napján legyen virág mind a két kezembe.
Ehyik csokrot Neked szedtem, odakint a réten
tudom te is nagyon sokat fáradoztál értem.
Kimostad a ruhácskámat, fésülted a hajamat.
jóságodat felsorolni kevés lenne ez a nap.
Köszönöm, hogy olyan sokat fáradoztál értem,
és hogy az én jó anyámat felnevelted nékem."
Már 14 éve nincs itt velem, még megérhette, hogy révbe értem, de a templomban már nem lehetett mellettem. Mostanában mégis sokat látom, a gesztusait, a mosolyát, Szonjában, a kicsi lány mozdulataiban a szemében, a szeretetében. Már többször írtam, hogy mennyit tanultam tőle, mindent, leginkább embernek lenni. Ha mindezt át tudom majd adni a lányaimnak, akkor elmondhatom, hogy nem éltem hiába és tudni fogom azt is, hogy mamikám mosolyogva néz majd fentről minket és ha eljön az idő és újra találkozunk, remélem még egyszer hallhatom majd azt a mondatot, amit búcsúzóul kaptam Tőle: "Nagyon sok örömem volt benned!"
Anya, hmmm furcsa nem tudnék semmi jelentőség teljeset, megkapót kiragadni, nincsenek érzések, illatok, talán a jótékony homály és a szerepcsere. Mindig is gyenge volt, talán ezért is jött az alkohol, majd a pszichiátria. Mindig is támaszra volt szüksége, mindig is én voltam az erősebb, ma is az vagyok. Azt hittem az unoka majd közelebb hoz minket, tévedtem. Imádja Szonját, de nem tud gondoskodni róla, ahogy rólam sem tudott. Ma már elfogadom, hogy nekünk soha nem lesznek összebújós ölelkezéseink, nagy titkok megbeszélése, pletykázások, közös sütés-főzések. Ő is megmutatott nekem sok mindent, sajnos leginkább azt, hogy nem akarok élni. Nem hibáztatom ezért, de nem is tudok vele mit kezdeni, elfogadom, bár megérteni soha nem fogom. Világra hozott, megköszönöm, és fura kimondani, de ennyi...
Szóval anyukák, leendő anyukák, szívben született anyukák, nagyik és keresztanyukák. nem az illatos virágcsokor a mai ajándékunk, hanem az apró kezek, avagy a lapáttenyerek, a versek, a csillogó szemek. Az emlékek, amik a mieink, a hitünk, hogy élni kell, mert egyszer mindenki anyává válik így vagy úgy. A várakozás, egyben elindulás is, a gyermekünk mindig is egész része létünknek. Nélkülük másképp sütne a nap, másképp dalolna még a madár is...
Abban a pillanatban, amikor a gyermek megszületik, megszületik az anya is. Soha nem létezett előtte. A nő létezett, de az anya még nem. Az anyaság valami teljesen új érzés...
8 megjegyzés:
Boldog Anyák napját Anyuka :)!
hajnal 3-kor holdacskás hálóingben a gép előtt, epres túró rudi evés közben lehet ilyen csodálatosakat írni:)
Nagyon boldog anyák napját Neked!
Nem gondoltam,hogy ebben is hasonlítunk.Mármint az anyánkban.
Boldog Anyáknapját neked!
Nagyon boldog Anyák Napját Neked!
kórházasdi: nálunk 16 hónaposan Adrika bejött mindennap, de ő azért sokkal kisebb mint egy 2 éves, nem is tudta mit jelent hogy tesója lesz. Az 5és fél éves Adrika és a 4 éves Andorka simán bejött 2 éve, de előtte már megbeszéltük, hogy anya 4-et alszik benn, hálisten tényleg nem lett több nap belőle....az sok mindent borított volna, ennyire volt Andornak kalibrálva a távollétem;)
Én úgy gondolom, hogy meg tudod beszélni Szonjával, meg fogja érteni, hogy neked pár napot maradni kell. Én megengedném, hogy meglátogasson. Hű, mindjárt itt az idő.
Név: 2008 márciusi babás fórumon az egyik kislány a Jessica nevet kapta, így leírva. Őket is elutasították, de kifogtak valami jó anyakönyvvezetőt.
Szívemből szóltál Lili, ez már a 2. igazi Anyák Napjám, és tényleg nagyon jóóó! :))) Sok Boldogságot nektek!!
Ui.: Remélem nem haragszol, de lehet, hogy kölcsönlopnám a versikét, ha nem baj.
Szia Lili!
Szomorú, hogy ezt írom, de az általad leírtakat szóról szóra én is leírhatnám. Hála Istennek az én kapcsolaton az én két kislányommal teljesen más. Ma mondtam pont a férjemnek, hogy Nekem az anyák napjában ott a szomorúság is, hogy az én anyám miért olyan amilyen..... H-S. Edina
Szia Lili!
Szomorú, hogy ezt írom, de az általad leírtakat szóról szóra én is leírhatnám. Hála Istennek az én kapcsolaton az én két kislányommal teljesen más. Ma mondtam pont a férjemnek, hogy Nekem az anyák napjában ott a szomorúság is, hogy az én anyám miért olyan amilyen..... H-S. Edina
Nagyon boldog anyák napját utólag is! Ez a vers volt nagymamám kedvenc anyáknapi verse. :( Nagyon sokszor el kellett mondanunk neki. Kár, hogy a pici lányom, már nem mondhatja el neki... :(
Megjegyzés küldése