Tegnap még...

marha viccesnek tartottam, hogy az árvíz miatt, majd markos, kigyúrt testű, szenvedélyesen izzadó tűzoltók életüket kockáztatva visznek át a folyón, ez a light verzió, de azt sem tartottam kizártnak, hogy egy tűzoltóautóban szülök, a nagy erős emberek könnyeiket morzsolják és látogatják a lányomat. Mára meg tény lett a dark verzió, vagyis reggel elindultam (volna) a kórházba, hogy labor és anesztes ésatöbbi, mivel Szonja este hányt, igy mondtam, ők maradnak, én megyek busszal. Tudom merész így a betöltött 38. héten, dehát eszek én mosatlan gyümölcsöt is. Nade, kb. mosott rongy verzióban ébredtem, ugyanis hajnal kettőtől-négyig kiscsaj 10 perces fájásokkal jelezte közeledtét, közben meg mellettem vergődött a nagyobb. Kibattyogtam a buszmegállóba, de busz nem jött, lezárták az utat Miskolc felől...khmm...Mondom sebaj felhívom a szomszédot, asszongya bevisz, csak előbb felhívja a tűzoltó öcsét aki a gátnál van. ühüm, a híd még kb 12cm-t bir, akkor lezárják, az összes többi út a kórház felé már lezárva. Felhívtam a dokit, anyit mondott, hogy ha menni kell úgyis bevisznek a tűzoltók (cöcö), a labort meg meg tudjuk csinálni, meg mindent amit kell ha beindul a szülés. Szóval vicces a történet, mert itt bizony a víz az úr, az öregek csak annyit mondanak, hogy ilyet ők még nem láttak, sok környező falut kitelepítenek, mi meg el lettünk zárva a világtól. Ha kicsi lányom kellőképpen exhibicionista akkor tuti most indul neki a nagyvilágnak, hogy premier plánban láthassa mindenki a csigakettőn, ahogy habtestem a tűzoltók emelgetik a víz fölé:) Viccet félretéve, a belviz is hatalmas, a pincénkben a lépcső tetején áll, egyetlen pozitívum, hogy az eső reggel elállt, de szlovákiából ma éjfélre várják a tetőzést. Ilyenkor mindig elcsodálkozom azon, hogy mi okos emberek, mennyire kiszolgáltatottak vagyunk a természetnek. Ami még inkább bosszantó, hogy millió videofelvétel készül, közben meg nincs aki a homokzsákokat pakolja...nincs kultúránk még a nehéz helyzetekben sem.
Szonja nehezen viseli a bezártságot, a több napos eső megviselte. Igaz ma már volt tócsaugrálás és vizes fűben "csimmás" rohangálás. A napjaink mégis olvasással telnek, az aktuális kedvenc a Mondókáskönyv, amelyet megtépázott már a kora, 20 éves elmúlt szegénykém, de Füzesi Zsuzsa rajzai mindent feledtetnek. A másik kedvenc, pedig Szonja szavaival élve: "óvassunk Petikét", az Anna Peti, Gergő sorozta nagycsaládos része, Zsó jóvoltából került hozzánk, telitalálat volt, ezúton is köszönjük nekik.
Szóval most szép csendesen megvárjuk, hogy levonuljon az ár, remélhetőleg ezt legifjabb családtagunk is így gondolja majd:)
A harmadik fotó kizárólag Meskének 38 hetes (25 hónapos) (Szonja)pocakfotó.:)