Történések, holnaptól 4 tagú család leszünk

Ma jó kis viharos napunk volt ippenhogy megúsztuk a viharokat itt is, ott is, ma még nem is sejtettem, hogy holnaptól minden megváltozik. Most meg itt ülök és csak nézek ki a fejemből, sodródom az eseményekkel. Egy ismerős csajjal találkoztam a mai nst-n. Nem is érzete, de fájásai voltak, nagyon félt. Aztán jött egy szülésznő és közölte, hogy bevisz a szülőszobára, ott csináljuk az nst-t. Volt 20 percem elmélkedni, hogy nemsokára itt leszek és várom Kirát. Aztán jött dokibá és az uh. A kicsi lány tökéletesen jól van, az nst rendben, aztán jött a heg. Meg a döbbenet. Nagyon vékony, mert nagyot nőtt a kicsi lány az elmúlt 1 hétben. Kérdeztem, hogy akkor hétfő?? Nem, nem hétfő, HOLNAP! Holnap? Akkor pénteken megcsászároz doktor úr? Nem, már holnap....Hát szerintem azt az arcot fotózni kellett volna rólam.
Olyan misztikus, előre tudni, hogy ez az utolsó éjszakánk együtt, ilyen szimbiózisban, hogy még a pocakomban van a csöpp. Igazából keresem most a szavakat és csak kapkodom a fejem, mint aki most akar még mindent egyszerre megcsinálni. Bundás hasonlóképpen van, már kellett neki adnom egy feszültséglevezető felest. Lehet rám is rámférne:)
Ennyi telt most tőlem, megyek készülődni, elvégre stramm kis anyukának kell várnia a kicsi lányt.
A blogot átadom Náncsi barátnőmnek. Arra kérlek benneteket, hogy kommenteljetek, mert a chat ablak csak bizonyos számú üzenetet tárol.
Köszönöm, hogy eddig velem voltatok és előre is köszönöm mindenkinek a drukkokat, nagy napunk lesz holnap! :)

Új élet szakadt ki belőlünk
málnaízű lett immár a hajnal
csikódalok érnek a papíron
eltakarjuk szétterített hajjal

Kicsi lányunk szemét nézzük
egymást látjuk benne
izzó, égő szerelmünkből
született emberke

Csikódalod dúdolgatom
hívogatlak csendben
megmérhető bánat feszít
megigéztél engem