2010. május 6., csütörtök

Villámviccek házunktáján


Kicsit összevisznya, de remélhetőleg érthető.

Tegnap ctg, háááát vicces vót, mert tutira akartam menni. Szóval a recept, dobj be egy bountyt a kocsiban, igyál meg egy forró csokit a kórházban, majd "vágtázz" fel a 3.-on található szülészetre. Nekem ez egy kicsit sok(k) volt, mert a szülésznők pultja előtt már alig kaptam levegőt, nagyon röhögtek, az egyik meg is jegyezte, hogy ez terheléses ctg lesz. Hát az lett...Kicsi Kyra 20 percen át úgy vágtázott a hasamban, mint 20 delej musztáng, a frekije 160-180 között volt. Dokibá' megleste a kockás papírt és megkérdezte, hogy ezt, hogy csináltam, amikor elmeséltem nagyon röhögött. Majd közölte, hogy csak azért nem tapsol vissza egy újabb ctgére, mert volt kb 15mp amikor nem mozgott a babó, igy az alapfrekije jól láthatóan 140. Megtapogatott és közölte, hogy jövő szerdán megnézi a heget és beszélünk a továbbiakról, valamint, hogy a babamozgató adagomat felezzem le, akkor jó lesz:)

Terhesség, fura, de tényleg teher, nekem azért különösen, mert Szonjával nem volt ilyen élményem. Milyen? Megy szét a lábam, direkte, csak így tudok valamennyire közlekedni. Komolyan fontolóra veszem az iccakai pisiléseket, mármit, hog felkeljek-e az ágyból, mert csak oldalra gurulva, kapaszkodva és nyüszögve megy. Alsófertájon anatómiailag az összes csontot be tudom mutatni mármint, hogy melyik milyen mozdulatra fáj. Hidegfront van, most erre fogom, meg jól esik a lelkemnek, hogy a többiek (szintén utolsókat rúgják pocakügyileg) is nyöszmörögnek. Központi téma Szonjával is a kistesó, mai eszmecserénk, hasrámutatás:

Tesó, kiesik (óóóó igen Uram, óóóó ad Uram)
Mikor?
Este.
Melyik este?
Péntek. (Vazzeg, de melyik pénteken, mert holnap is az van)

Koncert, gyerek apja nyakában, ez a mutogatásról jutott eszembe, mellettünk állt egy koromfekete romakisfiú. Gyakran NG csatornát néző kicsilány beazonosít, rámutat és szépen tisztán érthetően, és nem mellékesen hangosan közli: Majom! Nézd apa majom! (Nagyon gyorsan elkotortunk onnan.)

Szonja segít továbbra is mindenben, most a legújabb, hogy rajtam segít az irgalmas szamaritánus, zoknit, húzni, innen-onnan felkászálódni, nagyon vicces, ahogy két kis kezével betámaszt a testem valamely pontján és nagy nyögések közepette (mindkét részről) segít felállni.A wc-n mondjuk helyettem nyög, szöveghűség véget, na ezen is be lehet szarni.

Apropó wc, tegnap pelenkanélküli napot tartottunk, és klotyómanót etettük, mindazzal mi szem-szájnak ingere, nagyon ügyes volt ded. El akarja hagyni a pelust, mert az picibabának kell. Apropó, tényleg zsebkendőnyi a segge egy újszülöttnek? Tegnap vettünk 1 csomag újszülött pelust, hihetetlen milyen kicsi...:)

Mostanában figyelve dedet, igazi kisGarami, egyre inkább apaklón, így nagyon jó volt találni a fenti képet, amin éppen úgy csücsörit koncentrálás címen, mint a Zanyja. Bundi szerint az összes hülyeséget tőlem örökölte, minden jót tőle. Kicsit túljátssza ezt az alfahim szerepet. Be van tojva amúgy (szerintem), ma mikor nyekeregtem, hogy inkább megszülnék, közölte, hogy Isten ments, mert ő addig van nyugton, amíg a kicsi bentvan. Höhö...
Ránéztem a vonalzómra és eszembe jutott még egy nyekergős mondta búcsúzóul, azt írja ez a dög, hogy még 25 nap van hátra...na neeee.....



3 megjegyzés:

Meske írta...

Hát erről vajon mi jut eszembe?! Na miiii?
Hogy kééééérek pocakfotóóóó! Addig kérek amíg lehet! ;)
ígérem ha már kint lesz legkisebb deded, nem fogok kérni pocakfotót! :DDD

Hencsi írta...

Akkor holnap menjek látogatni a kórházba?????

Náncsi írta...

Igaze Lili.,. montam én.... mikor Zizit vártam más a 6. hónaptól minden lépés fájt, recsegtem, ropogtam mindenhol...