Szerencsére van ami állandó...

Pepeébresztés

Kiraaltatás

Ricse szoknyában nyomulós, Maci mama jóvoltából

Így történt meg, hogy 4 napig vendégeink voltak. Ha pontosan akarok fogalmazni, nem is vendégek, hiszen régóta családtagnak tekintjük már egymást. Gidus és Pepe ismét nálunk járt, mondhatnám úgy is hazajöttek. Szonja aznap amikor érkeztek már teljesen be volt sózva, minden 5. mondatban szerepelt, a mikor jönnek, elindultak-e már, mikor érnek ide és biztos, hogy jönnek-e. Az utolsó fél órát már az ablakba kucorodva töltötte, miközben Gidussal telefonált. Miután megérkeztek a két lány gyakorlatilag nonstop rajtuk csüngött, Pepe reggelente arra ébredt, hogy négy szem vizslatja, hogy mikor lehet már játszani. Sajnos az időjárás nem volt kegyes hozzánk, most ez a pár nap kirándulás nélkül telt el, amolyan parasztwellnesszel, jól bezabáltunk, majd heverésztünk egy sort a következő etetésig. Maci mama, akit innen is ölelünk, szerintem Szolnok összes csirkéjét lábatlanitotta, valamint mellékanyarított egy "laza" malaccombot. Kisgombóc sem maradt elemózsia híján, úgy falta a brokkolikrémlevesét, hogy azt hittem elharapja a kanalat is. Ha ez még nem lett volna elég, megspékeltem egy kis ragulevessel, húsokkal és az elmaradhatatlan sztrapacskával. A habzsidőzsi csúcspontja egy tálca süti volt, ami rendesen kiakasztott, mert a tudat, hogy van állandóan felbizgerált, így állandóan rájártam, a tejberizses gyümölcsös valami isteni volt. (Ennél gasztronómia résznél kell kitérnem arra, hogy Eliana bakker barátnőmtől kaptam tegnap Thrümer Trüfferes csokit, rögtön Te jutottál eszembe, Egerben gyártják ám és én ilyen finomat még nem ettem, félve vallom be, hogy a maradék 2db-ot eldugtam a gyerek elől evvan.) Szonja gyakorlatilag egész nap táncolt az új pörgős szoknyájában, naná, hogy Maci mama keze munkája az is, nagyon köszönjük. Izé azt hiszem az esti fagyi kelyheket már nem kellene bevallanom, de igen az is volt, és egészségügyi sétában elmentünk fagyit venni, szóval ezt vehetjük úgy, hogy az le is volt dolgozva, tehát mintha nem is lett volna.:) Ismét nagyon gyorsan elszaladt ez a pár hét barátaim, hogy itt voltatok, mindent köszönünk, nagyon sokat jelent nekünk a létetek a szeretetetek, és az, hogy családtagokká fogadtatok minket. Köszönöm a sok vállamról levett terhet, hogy ennyire szeretitek a lányainkat, hogy mindig van idő a beszélgetésre és ha kell a csendre is, hiszen olykor közénk már nem is kellenek a szavak annyira egymásra vagyunk hangolva, hogy legtöbbször kimondatlanul is ugyanarra gondolunk.