Nya szóval, azt hiszem, ott hagytam abba, hogy a Zuram szül. Nos vasárnap hajnalra kiderült, hogy álterhes. Miután megmogyorózták, megultrahangozták, vért vettek, közölték, hogy arra az ajtó viszontlátásra. Ugyanis, azt kizárták, hogy vesekő vagy húgyúti dolog, innen kezdve ez már nem urológiai probléma, az a pöppetnyi probléma, hogy ugyanúgy fáj, jelen esetben nem volt lényeges, legalábbis az orvosoknak cseppet sem. Kegyesen közölték, hogy mentőt esetleg tudnak adni, olyan délután 2-3 óra körül, szóval inkább nem kértük. Fejlemény, gondolom gerinceredetű is lehet, izomlazítás, fájdalomcsillapítás és a masszőr barátnőm tett egy kisebb csodát, holnap pedig remélem végre elérjük az idegsebészt is, mert a sürgősségi gerincröntgenre október 18.-ra kaptam egészségügyi dolgozó lévén időpontot, egyébként december 16 lett volna. Elvem, ne légy beteg vagy dögölj meg gyorsan és éljen a magyar híresen preventív egészségügy.
Hétfőn kihevertük a hétvége izgalmait, majd párom úgy döntött, hogy juszt se engedünk a terveinkből és bár egy napos csúszással, de elindultunk egy kicsit feltöltődni családilag. Nagyon vártam már ezt a találkozót, a lányok nemkülönben és drága barátaink gondoskodtak nekünk bőséges és eseményteli programokról, amiknek külön posztot szánok, mert gondoltak ám mindenkire. Az idő is kegyes volt hozzánk, szóval igazán élménydús volt minden. A lányok is jól bírták az utat oda-vissza alvásidőben mondjuk nem volt nehéz :) Fájó szívvel jöttünk haza, nagyon gyorsan elrepült ez a pár nap, Szonja konkrétan haza sem akart jönni, mióta itthon vagyunk, azóta pedig folyamatosan vissza akar menni.
Ma új családtag érkezett kicsiny családunkba és rögtön akklimatizálódott is nálunk, ergo órák óta csak eszik és eszik. A Boogie névre (nem) hallgat a drága és típusa szerint törpe selyemnyúl. Tényleg törpe, mert belefér a tenyerembe és tényleg selyem, mert nagyon puha a szőre, szóval cukker. Minden valószínűség szerint kislány, de ez növekedésével még változhat (kinő a fütyije vagy mi?) Épp a ketrecében rágcsál karalábélevelet, amely full extrásra sikeredett, szóval köszöni szépen jól elvan. A fenti képen még a tesóival látható, őnagysága jobbról a harmadik. Ügyesen vette az akadályt, miszerint a kicsi hurkás törpszli ujjaival dögönyözte, a nagy meg fel akarta öltöztetni ruciba, de sikeresen túlélte tapsifülünk, hogy ide költöztették. Egyenlőre még nem mertem szabadon engedni a lakásban, mert Kira az első ilyen akciónál visítva rohant utána és valljuk be ez azért sokkolóbb, mintha a ketrec előtt mutogatva hangosan ööööööö-zik.
Szóval ezek vannak, meg jövök majd bővebben az élményekkel, de most meg kell próbálnom uralkodni a káosz fölött...
Hétfőn kihevertük a hétvége izgalmait, majd párom úgy döntött, hogy juszt se engedünk a terveinkből és bár egy napos csúszással, de elindultunk egy kicsit feltöltődni családilag. Nagyon vártam már ezt a találkozót, a lányok nemkülönben és drága barátaink gondoskodtak nekünk bőséges és eseményteli programokról, amiknek külön posztot szánok, mert gondoltak ám mindenkire. Az idő is kegyes volt hozzánk, szóval igazán élménydús volt minden. A lányok is jól bírták az utat oda-vissza alvásidőben mondjuk nem volt nehéz :) Fájó szívvel jöttünk haza, nagyon gyorsan elrepült ez a pár nap, Szonja konkrétan haza sem akart jönni, mióta itthon vagyunk, azóta pedig folyamatosan vissza akar menni.
Ma új családtag érkezett kicsiny családunkba és rögtön akklimatizálódott is nálunk, ergo órák óta csak eszik és eszik. A Boogie névre (nem) hallgat a drága és típusa szerint törpe selyemnyúl. Tényleg törpe, mert belefér a tenyerembe és tényleg selyem, mert nagyon puha a szőre, szóval cukker. Minden valószínűség szerint kislány, de ez növekedésével még változhat (kinő a fütyije vagy mi?) Épp a ketrecében rágcsál karalábélevelet, amely full extrásra sikeredett, szóval köszöni szépen jól elvan. A fenti képen még a tesóival látható, őnagysága jobbról a harmadik. Ügyesen vette az akadályt, miszerint a kicsi hurkás törpszli ujjaival dögönyözte, a nagy meg fel akarta öltöztetni ruciba, de sikeresen túlélte tapsifülünk, hogy ide költöztették. Egyenlőre még nem mertem szabadon engedni a lakásban, mert Kira az első ilyen akciónál visítva rohant utána és valljuk be ez azért sokkolóbb, mintha a ketrec előtt mutogatva hangosan ööööööö-zik.
Szóval ezek vannak, meg jövök majd bővebben az élményekkel, de most meg kell próbálnom uralkodni a káosz fölött...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése