2011. október 22., szombat

Tovább is van, mondjam még ?:)












Ha kell, ha nem mondom egyébként, ez csak afféle kötői kérdés volt velem, vagy egyszerűen ilyen hatással van rám a mesék és mondókák rám zúduló dömpingje. Szóval még mielőtt valaki rám sütné annak a stigmáját, hogy na ezek elmentek "falni" meg ejtőzni, amit nem tagadok részben igaz, de gyalogoltunk mi ám rengeteget és sok-sok látványosságot meg is néztünk. A szolnokiak nincsenek oda a gyaloghidukért, legalábbis elvileg, mert szerintük nincs normális híd náluk a Tiszán. Szerintem meg odavannak, amit meg is értek, mert egyszerűen gyönyörű. A környék, a Tisza, a szökőkút amiben a fiúkérész esdekel a lánykérésznek. A beépített üvegpanelek a hídban, amitől én frászt kaptam, a lányok meg azon kukucskáltak lefelé a szédítő mélységbe. A zárt rendszer következtében a kicsikék rohangálhatnak, bár meg mondom őszintén én a sok biciklissel nem voltam kibékülve, akik hajtották át a hídon. Ha gyaloghíd, akkor gyaloghíd, szerintem, ezen oknál fogva, szerintem 5 perc biciklitolás, gyönyörködés a tájban nekik sem ártana. Azért még este visszavitettem magam, mert látnom kellett kivilágítva is, meseszép! Mondjuk ez az én személyes véleményem, ennyi. A Tisza-liget és a Tisza part már őszi színeiben pompázott a lányok élvezték a falevélben hempergést, a gesztenyéket, a fákat a játszóteret. Amíg Szonja mindent kipróbált és szemlélt, addig Kira gyakorlatilag megállás nélkül futkosott, mint a szélvész, hát mit mondjak, nekünk nézni fárasztó volt. Ahogy a főtéren lévő szökőkútnál lévő rohangászást is.

Természetesen az örök kedvencünk sem maradhatott ki a programokból, az abonyi állatkert. Azt hiszem ilyen kora ősszel még nem is voltunk. A nagyvadak szunyáltak, de a "kis" kedvencet Buborékot a törpe vízilovat azért sikerült kicsalni egy kis eleséggel. Ezt az etapot Kiránk csak féltávtól teljesített, addig szundikált a babakocsiban. Szonja a komplett csapatot megetette eleséggel jött-ment nagyon élvezte az állatseregletet, a szép környeztet a friss levegőt, ahogy mi is.

Ha négy nő összekerül, főleg ha rólunk van szó, egy dolog nem maradhat ki a diszkontálás. Ergo végigjárni a hiperszupereket és vásárolgatni. Naná, hogy ebben abszoulte partner a két ded is. Működik náluk a munkamegosztás is, ergo a nagy választ, a kicsi próbál. Közben megy a móka, kacagás, tánc és a kajálás.

Összegezve: csodaszép napok voltak, tele élménnyel, pihenéssel, feltöltődtünk rendesen, köszönet érte az egész Palotay és Nagy klánnak :)

Nincsenek megjegyzések: