Tititi-Tátá-tititi

Azt hiszem olyan állapotban leledzem, mint egy grillcsirke, ő az egyetlen állat, aki még a halála után is forog úgy 200-at. Ez a hét kb annyiból állt, hogy retúr jegyem volta az oviba, miután szerettünk volna egy apa hazahoz oviból akciót, de mivel apuka nem adta fel pörgős szoknyát, hanem hazahozta macinaciban és kopogós cipőben, ami egy 3 évesnél minimum vétójóg ésatöbbi...ésatöbbi, hanem csak szépen sokkot kapott, közölte a delikvens hogy legyek szíves én szállítmányozni a zoviba. Egyébként le a kalappal a kiscsaj előtt, 2.5 hét kihagyás után, úgy járunk oviba, mintha már legalábbis nagycsoportos lenne. Puszi, integetés, belibbenés amúgy bóbitásan és vinni a prímet. Míg a kiscsaj ott szegi/szedi az igét, a kisebbik itthon cincálja az idegeket. Úgy érzem, hogy a tartalékaim végét járom, fáradt vagyok, kialvatlan, nyakamba szakad minden és mindenki, olyan jó lenne pihenni. Rám nem jellemzően a bloghoz is alig ülök ide, aminek a prózai oka az, hogy garami kisebbik kisasszony rákattant a számítógép kikapcsolására, este meg mire ideülnék kb, 3 perc alatt alszom el. Kedves férjuram sincs ezzel másképp, éppen cirka 1 órája alszik a fürdőkádban, mentségemre legyen szólva két nagy ásítás között ébresztgettem én , de feladtam, mire Titanic helyzetbe ér (ellilul a szája és befagy a víz) csak felébred valahogy. Szóval írhatnák itt nagy sztorikat, de most nincsenek, olyan vagyok, mint aki téli álomra készül, és az összes energiám felemészti az, hogy próbáljam utolérni magam, de azt hiszem a jövő hét a feltöltődés ideje lesz, addig meg érjétek be ilyen silány felsorolásokkal.
Jham a képek, egyedi gyurmafülik, imádom a fülbevalókat...gondolom, hogy nem kell külön megmagyarázni melyikünk melyiket kapta...ennél jellemzőbb nem is lehetne...mindkettőnkre:)