Emlékszem, amikor olyan kis méteres vigyorgó cirkáló voltam, mint Szonja, engem is elkapott az alkotási láz. Dehogy az a lázakkal kapcsolatban megesik, egyszer csak kiüti valami atom lázcsillapító, hogy többet vissza se nézzen. Na ezt a múlt évezredi Nurofent hívták nálam negatív szintű tehetségnek. Az oviban még ellébecoltam a farvízen, hogy én bizony nem tudok rajzolni, nem nem nem akarok, hanem nem tudok, a sor végén állhattam, amikor osztogatták, mire meg előre jutottam, addigra elfogyott. Szerencsémre a bátyám jókor volt jó helyen és neki jutott, némi ellenszolgáltatásért cserébe, pl én porszívózok, vagy vakarom a hátad, pucolom a szotyit, nekem is. Mivel művészien lassan alkottam az iskolai rajzórákon, hazavihettem befejezni...khmm hát befejezve mindig be lett, csak nem az én tollammal ékeskedtem. Aztán elértünk a gimibe, emlékszem a rajztanárra, amolyan Petőfi reinkarnáció, nagy hosszú újakkal és nagy tehetséggel. Becsületemre váljék a művészeti dolgokat bevágtam, tetszett is és érdekelt is. A rajzokat meg megcsinálta a barátnőm, némi házi dolgozatért cserébe, a kecske is jóllakott, meg megmaradt a káposzta is. A barátnő azóta rajztanár, gondolom sokat nyomott a latba, hogy az én tabula rasa lapjaimon is gyakorlatozhatott. A hiányosságom el is veszett a szürke ködben, jótékonyan fedte a homály. Mindaddig amíg töpörtyű lányom rá nem érzett a papír izére. Először fizikálisan lett papírevő, majd előkerültek a ceruzák -táblák. Gondoltam a génjeimmel majd jönnek a kudarcok, meg a későbbi bérrajzolás, de inkább én semmisültem meg. Anya rajzol nekem egy tricepszet, mondom hö...anatómia vizsga, aztán apjuk kielemezte, hogy tirexre gondol a kölök, végül összehoztam egy alig felismerhető kacsát, ráfogtam, hogy volt ám ilyesmi Dinó is, meg hablatyoltam neki az örökbecsű Rút kiskacsáról . Szóval legutóbb hóembert rajzoltunk szimultán, az eredmény fent látható, khmmm tudom nem nagyon lehet észrevenni, hogy az egyik az én művem. Az alatta lévő pikkelyes halacska, (lazac) a kishölgy műve, ovis fő helyre kirakva, nagyon büszke rá, miután megmutattam neki, mit találtam az oviban a fő helyen. Vannak még csodák, leginkább jól összekuszálódó dns-ek, mert az én nullámból és az apjuk nullájából, nem egy dupla nulla klotyó lett, hanem egy kedvet fenntartó, rajzolni szerető, kinyújtott nyelvvel koncentráló fürtöske. A kicsiről még nem nyilatkozom, a papírevésen túl, a ceruzarágáson innen, de firkálni már szerinte is jó.
2 megjegyzés:
ügyes vagy Lili te is... :))
Köszi :o)
Megjegyzés küldése