Zűrös hétfő

Amiből aztán a bejegyzés kezdete óta már kedd reggel lett:)Aki ismer, az tudja, úútálom a hétfőt, amolyan narancssárga Garfield módra. Nade a mai, ez volt az übercsúcs. Mentségemre legyen mondva, nincs közel az óvoda, de szeptembertől egyszer...mondom egyszer sikerült a 8 óra előtti harangszóban odaérnünk. Mindegy mikor kelünk, ennek ellenére ma halmozott hátránnyal indultunk. Először is, hajnal 2 és 4 között, legkisebbikünk csak az anyján lógva volt hajlandó szenderegni, 4-kor bezuhant mellém nagyobbikunk, apjuk meg ment a macis függöny alá. Nekem meg fél7-kor csörög a telefonom, aztán 10 perc múlva újra. Na ma ezt elfelejtette és ha jó anyám nem szól, hogy ugyan ma nem megyünk-e oviba, akkor békésen szendergünk tovább. Kint csapkodtak a mínuszok és mindketten a kit tud magára több ruhát húzni öltözőverseny után, kellemes -12 fokban nekiindultunk a hegymenetnek. Az út abban merült ki, hogy Szonja egész úton bődörgött, hogy valami csipi az arcát, nekem meg az arcomra fagyott a könny. Az egyéb testnedvekre most nem térnék ki részletesen, de gondolom sejtitek. Aztán a remek kezdés után jött a mélyrepülés, mire hazaértem kockásra fagyott még a fülem is. Ezzel nem voltam egyedül, ugyanis "a váratlan" hidegnek köszönhetően a buszokban nem volt fagyálló, ergo az utazóközönség csodálta az út szélén álldogáló viharvert sárga csodákat és várt a semmire, akik hamarabb megunták és átfagyva hazacsúszkáltak, mert ugye a hóra és jégre az illetékesek január végén ugyan honnan is számíthatnának. Az emberek is a januári tavaszt várták, mert miközben slattyogtam a leheletemtől megfagyott sálamban mindenhonnan a fűrész duruzsolása verte fel a csendet. Szóval átváltottunk a hírportálok által harsogott szibériai verzióra, sorsolással döntjük el ki megy ki éppen ellátni a kötelező feladatokat. Pechem volt tegnap, mindig én húztam a rövidebbet, így volt pár köröm. Bundás meg röhögött, de este mégis ő ment lekonyult fülekkel aludni, a következő párbeszéd után, Szonja az ölében monologizál:
- Tudod apa, te fiú vagy, mert neked pöpid van, kicsi pöpid, ekkora majd mutat egy két milliméteres hézagot a hüvelyk és mutatóujja között, majd röhög. Bundás odébbslattyog miközben dörmögi az orra alatt: köszönöm a kislányom az önbizalom növelő mondataidat. Még azt sem hagyatta abba velem a röhögést, hogy ismét én húztam a rövidebbet és a ma reggeli fél6-os ébresztés után nekem kell vinni a csajt oviba...-13fok, heccből Bundi iderakta elém a kint hőmérőt, válaszul csak mutattam a mutató és hüvelykujjam közötti parányi rést. :)