Édes kis két éves...

Nem is tudom mit írjak, annyi minden van bennem, vele kapcsolatban. Isten ajándéka ő nekünk, egy igazi kis mosolybonbon, aki legszívesebben mindenkinek felírnék receptre. Két éve van velünk, és ambivalensen azt érzem, hogy elszaladt ez a két év, hipp-hopp és egy rózsaszín kis csomagból, családfővé harcolta magát. Máskor meg azt érzem, hogy milyen régen köztünk van már. Mindent szeretek benne, a szanaszét álló haját, az állandó futkosását a pipaszárlábain. 89cm és mindössze 11kg, meg is jegyezte doktornénink, hogy ő lesz az a családban aki bikiniben villoghat majd. Szeretem, hogy úgy ölel, hogy közben levegőt is alig kapok, szeretem az illatát, szeretem ha velem alszik, szeretem a borsónyi lábujjait. Szeretem amikor a nagy füstszínű szemei egyszer csak egy csíkká húzódnak annyira kacag. Szeretem amikor lalázva közlekedik egész nap és erről tudjuk merre is jár. Szeretem a bátorságát, hogy nincs lehetetlen, hogy mindent akar és tud, amit a kétszer annyi idős nővérkéje bemutat, sok esetben még sokkal többet is.  Szeretem, hogy mindenről véleménye van, arról is, hogy most neki nem kell bili még, de annál inkább elalvós-szoptatós összebújás. Szeretem a humorát, hogy amikor közlöm, hogy megyek a nővéréért az oviba, fejrázások közepette közli, hogy nyem. Szeretem, amikor keres, hogy anya, még a könnyeit is szeretem, mert tudom pillanatok alatt megvigasztalódik. Szeretem a huncutságát, hogy hihetetlen logikával keni kenyérre a família valamennyi tagját. Szeretem, ahogy szavak nélkül mondókázunk, mutogat és ütemre dünnyög. Szeretem az összes kék-zöld foltját, hogy igazi nomád, csakis kint jó, összeszedve tücsköt-bogarat, nagy harcok árán lehet a lakásba likvidálni. Azt is szeretem, hogy  állandóan öltözik vetkőzik, pillanatok alatt, egyedül a pelenkát nem tudja visszavenni, de még a harisnyafelvétel is gyorsan megy. Szeretem, ahogy lehajtott fejjel, karba tett kézzel sértetten elvonul, ha éppen valamit nem engedünk meg neki. Szeretem, ahogy tépik egymást Szonjával, majd fél perc múlva ölelik. Szeretem, ahogy csüng az apján, ahogy gurgulázva kacag, mert a nagy medve éppen vele bohóckodik. Szeretem, ahogy szivacsként mindent megjegyez. Szeretem, hogy mérgemben is megnevettet, ma közöltem, ha nem vesz fel cipőt bevágom a kukába, levitte, bedobta a kukába, lecsapta a tetejét, majd dolga végeztével leporolta a kezét. Szeretem a figyelmét, hogy mindent megjegyez. Szeretem, mert őt nem lehet nem szeretni...BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KISTÜNDÉR....

Csak most érkeztél erre a földre,
Arcodon még az angyalok könnye.
Még az útra küldő szót a szíveden hordod,
Te vagy a tűz, és annak a melegét szórod.

Ahogyan felém szaladsz puha talpakon,
S bőröd illatát magamba szívhatom,
Ahogy engem kutatva nézel az ablakon,

Szeretlek kötőszók nélkül,
A MERT és a HA elkopnak végül.
Legyél hát bármilyen, gyermekem,
Nekem elég az is,
hogy létezel.