Keserédes

Jobbján a szerelme :)

Emlékszem jó tíz éve, amikor már nagyon szerettem volna kis lurkót, eljöttek az ovisok az intézetbe anyák napját köszönteni. Néztem a sok barázdált könnyáztatta arcot és csendben sírdogáltam nekidőlve az ajtófélfának, aztán amikor egy pici lány öltözködés közben ahogy segítettem neki megkérdezte nem lennék-e az anyukája, mert neki nincs, ennél a pillanatnál már zokogtam. Pontosan 15 évet vártam arra a csodás pillanatra, hogy egy kis széken kuporogva részt vehessek az első anyák napján. Amikor ennyi időt vársz valamire, akkor bizony sokszor elveszted azt a hited, hogy ez valaha is megtörténhet veled. Aztán mégis, tudod, hogy készülnek, tudod, hogy izgulnak és próbálod nem éreztetni a kis szereplőddel, hogy ez neked mennyire fontos. A kis szereplő meg persze radar, levesz, tükröz, mindemellett beteg, köhög, mint a kutya,  és nyűgös, hiszen nincs alvásidő a nagy nap miatt. Én meg rohanok, mert szülői munkaközösségi tag lévén volt feladat bőven és igen képes voltam reggel hatkor szarrá ázni a labdarózsafa (ami ráadásul a szomszédé) tetején. Vibráltunk egész nap, aminek az lett a következménye, hogy Szonja közölte, ő bizony nem akarja ezt az egészet, amit én annyira nagyonnagyon, én meg elkezdtem bőgni. Ő meg sírva közölte, hogy nem is gondolta úgy ésatöbbi. A lényeg odaértünk, szépen csinin, még kocsikból is kaptunk megjegyzéseket, hogy hű meg ha....Kicsit rosszul esett, hogy külön kellett várnunk a kezdésig, de a rend az rend. Furcsa, de nem tudtam teljesen átadni magam az élménynek, nem mertem sírni, mert féltem megijed, izgultam értük. Persze felesleges volt, édes kis tündérmanók voltak, az óvónénik csúcsszuperek, bár megkérdőjeleztem azért, hogy ilyen piciknek kellett-e ekkora stressz és követelmény. Azóta persze itthon kb. 6x bőgtem végig a videófelvételt úgy igazán, kimostam magamból minden bánatot. Az első anyák napján sikerült egyetlen képet sem csinálnom, de a végén, amikor hozzám szaladt az ölelésünk egy örökkép maradt. A szépségből semmit nem vont le egy felszabadult mindenen túl lévő harisnyaszaggató futkosás nem kicsi zakóval és bőgéssel, megkoronáztuk a napot egy nagy sütizéssel. A képeket egy kedves és figyelmes anyuka jóvoltából kaptam. 

A vers pedig amit a sok-sok ének mellett a kicsi lány nekem ajándékozott:

Virágcsokor a kezemben,
szeretet van a szívemben.
Csordultig van az örömöm,
édesanyámat köszöntöm.

Kis szívemből azt kívánom,
hogy sok boldog napot lásson,
teljesüljön imádsága,
az Úr Jézus bőven áldja!

Angyal lépked nem látod,

 simogatja kabátod,

 hajadba tűz virágot,

 halkan súgja, légy áldott !