Mi történik akkor ha...?

Sokszor hallom ezt a kérdést Szonjától mostanában, hogy mit történik ha nem mossuk le a fürdőhabot, ha nem mosunk kezet, ha nem gyógyul meg a fájós torkunk ésatöbbi. Valami fura szenzitív okból most én is ezt a korszakot élem, hiperérzékeny lettem. Be kell valljam, hogy ez egy nem könnyű időszak most. Néha tehetetlennek érzem magam, aminek a nagyobbikom az oka. Tudom, hogy mennyire hiányzik neki az apja, hiszen ezt naponta többször megbeszéljük,nagy és okos. Az én nagy és okos lányom pedig nagyon akar engem és nagyon nem, minden mást. Tegnap már el is bőgtem magam, későn aludt el oviban, és későn ébredt, nyafogott, a szomszéd csoportban meg éppen az anyák napja ment, 3-an csitítgattuk, de semmi, eszköztelen voltam és úgy éreztem vizsgázom az óvónők előtt, aminek csúfos bukta lett a vége. Aztán nem akart a védőnőhöz jönni, akinél időpontunk volt a 4 éves státuszvizsgálatra, az úton cirkusz a népnek, ott meg csönd, de ügyes volt. 111cm és 25 kg, igazi kis gömböclány, mint az anyja. Reggel meg úgy szorította a nyakam, hogy csak még egy kicsit maradjak és potyogtak a hatalmas könnyei. Nehéz ez mindannyiunknak, pontosan két hét telt el Bundi utazása óta, gondolom ez is a baj. Este pedig idejöttem, hogy na most akkor jól kisiránkozom itt magam és a bánatom a nagyvilágnak. 

Éppen hozzá is kezdtem volna a nagy sírásomnak, amikor megláttam Dius üzenetét, hogy kaptam tőle egy díjat, mert szeret és amit irt rólam: "Lili, akiben mindig csodáltam, hogy akkor is tudja humorral nézni a dolgokat, amikor mások elbújnának a sarokba őrjöngve-zokogva." Furcsa ambivalencia, hiszen tegnap épp a sarokba bújtam volna jól kisírni magam a nagy tehetetlenségemben. Aztán amikor ezeket a sorokat elolvastam, mát főnixmadárként újjáéledtem és vigyorogva nyeltem a könnyeim. Köszönöm Dius!

Mint az Oscargálán itt is vannak szabályok a díj átvevésének, szerencsére nem a nagyestélyi és a piros szőnyeg, meg a szilikoncicis művigyor.

Szóval a szabályok: 5 dolgot el kell árulnom magamról, valamint 5 blognak továbbadni a díjat, olyanoknak, akiknek a rendszeres olvasóközönsége még nem érte el a 200főt. 

Az öt dolog rólam, hááát kicsit fura, mert ha titok, az éppen azért titok, mert nem szeretném megosztani senkivel, annyira intim, annyira csak az enyém, így lehet, hogy sok újat nem tudtok meg.

1. Kedden egy olyan nap lesz az életemben, amire már 15 éve várok, rettenetesen izgulok, gondoljatok rám kedd délután és úgyis megtudtok Ti is mindent.
2. A környezetemben, vagyis itt a városunkban senki nem tudja, hogy blogot írok, titkolom is rendesen.:) Frászhangulat tört rám, amikor megláttam, hogy valaki a közelből jelentkezett be olvasni.....aztán  2perc múlva már röhögtem, hogy bakker az én vagyok:) 
3. Marhára frusztrál, hogy még mindig nem nyelvvizsgáztam le és nincs is bennem ambíció, sőt tárt karokkal fogadnám ha valaki megtenné helyettem, a nyelvérzékem nulla.
4.  Nem szeretnék visszamenni a munkahelyemre, minden és mindenki megváltozott, leginkább egy krematóriumhoz hasonlít a légkör, itt más melóhely nem nagyon van, én jobban szeretnék a magam ura lenne, csak még az a bizonyos isteni szikra hiányzik.
5. Érthetetlenül állok egy felém intézett vallomással, ami szintén a napokban történt, egy olyan ember vallott nekem szerelmet, akit ezer éve ismerek, soha nem vettem észre semmit, aztán most az internet homályában felfedte, hát se köpni se nyelni nem tudtam és egyenlőre fogalmam nincs, hogyan fogom, ezt lereagálni egy személyes találkozásnál.

Aztán most jöjjenek a blogok és itt kérek elnézést minden zárt bloglótól, imádom őket, de most szeretném kicsit az olvasható kedvenceim megmutatni.:

Sky  blogja, valami fura érzelmi hullám során soha nem írtam még neki, most lesz az első e bejegyzés kapcsán. Úgy ahogy van szeretem ezt a blogot, a nyíltságát, az útkeresését, a 4 gyönyörű csemetét, sokat, nagyon sokat tanulok tőle és ami még fontos az elkapott életfényképekkel, kicsit én is ott ülök a nappalijuk közepén.

Itt van persze Királylány, akiről két szót tudnék mondani a szívem csücske. Talán senkinek nem drukkoltam még ennyire, mint neki, hogy eljöjjön a hercege a sok puszilgatni való béka után :)

Aztán itt van a sorban gneke, most fura lesz amit írok, de kicsit olyan, mint az anyukám lenne, hasonló korúak vagyunk és mégis, benne ott van az a higgadtság, az a nyugalom, azok a megnyugtató válaszok amit nagyon jó lenne megtanulni tőle, sajna nála nem tudtam kommentelni, de remélem jár felém. Matusi, akinek bölcsessége, világlátása, érzékenysége mindig elvarázsol, ha ki szeretnék kapcsolni kicsit a túl racionális világból, mindig hozzá megyek, sajna nála sem sikerül kommentelnem, a kánya vinné el. Útóljára, de természetesen nem utolsósorban szabályszegő leszek, mert egy nagyon is népszerű blogot mutatok be nektek, de ha valaki még nem ismerné, akkor annak egyszerűen kötelező, garantált röhögőgörcs az eredmény, amire annyira, de annyira szükségünk van, szóval itt van Kisviku blogja, amiről egyébként csak legekben tudnék beszélni, imádom és megunhatatlan. 

Szolgálati közleményként keresem még Siccet, akit elvesztettem és rettenetesen hiányzik.

Ölelek és pusszantok minden bloggert! Lili