Jótékony szórakozás

Balu, Bagira és Maugli- Balu éppen taslikkal nevel :)

Farkasok

Ká és Sir Kán

A tomboló tömeg, aki szemfüles megtalálja a kicsilányt :)

Mielőtt még Szonjahercegnő elindult volna meghódítani a nagy vizet, szombaton jelenésünk volt. meg mondom őszintén engem jobban csábított a Kirával való medencézés, dehát az ígéret és a jegyek már a zsebemben lapultak. Először agyaltam még rajta, hogy családunk legkisebb tagját is elvigyük-e, de jó döntést hoztam azzal, hogy mégis úgy döntöttem, ő itthon marad apjukkal pancsolni. Kisvárosunkban két iskola van, és az egyiket látogattuk meg, kaptunk ugyanis egy kedves invitálást egy musicalre, ami nem volt más, mint a Dzsungel könyve, már ezért is megérte volna, de hogy jelenlétünkkel még ahhoz is hozzájárultunk, hogy új szekrényeket kapjanak a nebulók, már csak hab volt a tortán. Vittük magunkkal keriapu kisfiát is és felkészültünk a szórakozásra. Egyetlen negatívot tudok mondani, ami nem a szervezők hibája, iszonyat meleg volt az iskola aulájában, ahová több százan zsúfolódtunk be. Este hatkor kezdtek és fél kilenckor végeztetett be, szóval áldom az eszem, hogy Kira itthon maradt, még a nagyok is nehezen bírták, ő tuti kiakadt volna. Nagyszerű volt a zene, a tánc, a hangszerelés, a szereplők, a jelmezek, az arcfestések. Mindenkit magával ragadott és tiszteletet ébresztett, az a mérhetetlen munka és szervezés, ami az egész mögött állt. Elég ha annyit mondok, a tömeg állva tapsolta, azokat a tanárokat és diákokat, akik ennyi energiát fektettek egy nemes célba. Jó volt ehhez a nagy közösséghez tartozni, jó volt az a tudat, hogy mi is hozzájárultunk és részesei lehettünk mindennek. Szonjának persze menet közben sutyorogva magyarázni kellett, hogy mi miért és kivel történik és hogy nem, azok ott nem haltak meg, csak kicsit összevesztek, segítségemre volt, hogy a hullák tényleg kisétáltak. A végén állva ünnepelt a közönség és a kis göndörkét is teljesen magával ragadta az egység érzése, aranyos volt. Kiabált is Mauglinak, hogy fuss, Maugli fuss, ott van a hátad mögött a tigris, nézz már hátra, szaladj! Édes volt, ahogy akkor is, amikor a szünetben az óvónéniének szedett virágot a suli előtti réten, aki az előadás alatt mögöttünk ült és milyen boldog volt, hogy a pici sárga virágot Gyöngyi néni betűzte a táskájába. A szintén jótékonysági tombolán sikerült egy autósbolt felajánlását megnyernünk, de sebaj, hazaérve apjuknak megpörgettem az ujjamon a Mazdás kulcstartót, hogy a kocsit reggel hozzák...egy röpke pillanatra el is hitte. Mást nem nyertünk, de miénk volt az élmény és, hogy azon a bizonyos szekrénysoron egy fiók a mi érdemünk:)