Negativ bejegyzés...

Na most annyi feszültség van bennem, amit ide kell pötyögnöm, hogy ha valakinek hasonlóan lehúzós napjai vannak, az jobban jár ha el sem olvassa ezt a bejegyzést, mert tuti lehúzom a teljes letargiába. Napok óta nehezen alszom el, amivel eddig soha nem volt problémám, leraktam a fejem és mire a párnához ért, már aludtam is. Mostanában pedig jó ha hajnal 1 körül elalszom és rendszeresem rémálmaim vannak, ráadásul annyira színes és valóságos rémálmaim, hogy leginkább reszketve ébredek. A ma éjjel volt a csúcs, azt álmodtam, hogy Szonja meghalt, soha senkinek nem kívánnék ilyen álmot, borzalmas, hogy zokogva kelsz fel és zokogva nézed a lányod, ahogy alszik, mert annyira valóságos volt az egész szörnyű álom, hogy még egy órával utána is reszketek. Ennek az álomnak meg van az oka, biztosan Ti is  olvastátok, hisz mindenhol ezt harsogja a média, az életvidám pszichológusnő halála. Engem személy szerint iszonyúan megviselt, számomra ismeretlen ember halála még soha ennyire. Be kell valljam, amikor megláttam az elkövetőt, bennem is a bosszú égett, hogy akárhogyan is, de ha az én lányommal tenne bárki is ilyet, fogat-fogért elv alapon, én bizony megölném. Az éjjel megmutatta nekem a saját agyam egy álom szintjén, hogy milyen ez az érzés, elég legyen annyi, még most is remegek tőle és elszorul a torkom. Közben meg félek, féltem a lányaim, féltem az életünk és bennem van a csirája a gyűlöletnek. Látom, hogy merre tartunk és ez végtelenül elszomorít, megmondom őszintén, hogy semmi más vágyam nincs már, csak el innen, mert itt jobb már nem lesz, nem lehet,  csak ne lenne olyan nehéz a hogyan. Mondhatnátok persze, hogy ezt a legkönnyebb, futni, mint a nyúl, de azt mondom, már ez sem érdekel, hogy gyáván megfutamodok. Itt abban élünk, hogy a ludak bizony legyőzték a disznót és igen nagyon-nagyon sok a fekete lúd, ami nem is lenne baj, ha nem keltenének félelmet és nem a másik búzáját lopnák el. Persze ismeretek, itt én még harcolnék, de van más is. Bundit ismét leszámolták. Furcsa, már ez sem küld padlóra, megedzett az évek folyamán. Ami vicc, hogy azért számolták le, mert nem tudják fizetni a járulékokat, mert perpill nincs munka. Kérdem én, ha havi 30000járulék problémás, akkor mennyire lesz az a holnap esedékes 400000, amit ki kellene fizetni. Megint közhelyes közmondás jön, igen az a kurva nagyhal mindig megeszi a kishalat és mi mindig a kishalak között vagyunk. Ha most nem lesz fizetés, nem tudom mi lesz, itt van egy halom felgyűlt számlánk, ha napokon belül nem fizetjük ki, nagy problémáink lehetnek. Bakker nekünk ez a karmánk, mióta a lányok megszülettek, azóta nincs normális állása Bundinak, kimegy dolgozik, hazajön vagy kifizetik vagy nem és ennyi. Kivan ő is, ráadásul most 4 napot festett a nővérééknél és négy napon át duruzsolta a fülébe, hogy éhen fogunk dögleni. A plusz bónusz, hogy úgy kezeli az öccsét, aki lassan 42, mint ha még mindig szaros 10 éves kölyök lenne, egy példa, hív telefonon: Felraktam a kisöcsém a vonatra, ha hazaért azonnal hívjatok fel!. Értem én a testvéri aggódást, de ez azért tényleg sok(k). Ez volt az a rész, amikor én is elmagyaráztam neki dolgokat. Ráadásul Bundi most tényleg hülye volt, egyrészt leszámolt egy olyan cégtől, ami még nem fizette ki, másrészt, 6 nap kellett volna, hogy kapjon járadékot, amivel nem szakad meg a munkaviszonya. Harmadszor, most hiába vannak ajánlatai, lévén szezon van, mégsem tud kijutni, mert ahhoz kell egy bizonyos papír, amit 30 nap itthoni munkaviszony után kap meg. Mókuskerék, összeszámoltam tegnap, hogy így mennyi a havi jövedelmünk, a gyerekekre járó családi pótlékkal együtt 71600ft, szerinted? és ebből 40000 a hitel. Komolyan mondom lesül a bőr a képemről, hogy ahelyett, hogy mi segítenénk anyukámnak, ő tart el minket a nyugdíjából. Tudom, hogy sokan vagytok hozzám/hozzánk hasonló helyzetben, csak közben meg mocskosul dühít, hogy van akinek a segílyből még a kutya is tortát eszik. Azt hiszem levetem a büszkeségem és igen én is bemegyek az önkormányzathoz és megkérem azt, ami másoknak is jár, de közben forog ettől a gyomrom, de tényleg. Mi a lényeg nem akarok így és itt élni, mert ezt a Magyarországot, én így nem szeretem. Most pedig, hogy ezt ide kidobálhattam magamból könnyebb, de a szorongás ettől még bennem maradt még ha próbálom nem mutatni akkor is...