2012. július 23., hétfő

Vidámság újratöltve :o)

Mindig is hittem és hiszem, hogy fent lévő szeretteink valami láthatatlan fonal tekervényeként itt vannak velünk. Mindig itt vannak, de megerősítésként mindig segítenek is. A lányok soha nem ismerhették meg az apai nagyszüleiket, és édesapámból is csak pár röpke év jutott nekik. Anyósomat én sem ismertem, de sokat, nagyon sokat meséltek róla és nagyon szerették. Apósom nagy álma, hogy egyszer egy kicsi lány futkosson körbe a karácsonyfa körül, akkor nem teljesülhetett, a sora nem így akarta. Ennek ellenére vagy éppen ezért azt gondolom ők hárman, drága jó nagymamámmal karöltve vigyáznak minket odafentről. Amikor a legnagyobb szarban vagyunk és tényleg csak idő kérdése, hogy elkezdjen hullámozni a fekália, mintegy varázsütésre minden megoldódik. Így volt ez most is, mint már számtalanszor. Éppen befejezhettem a csütörtöki letargiás posztot, és itt újra elnézést kérek azoktól, akiket sikerült magammal rántanom, amikor Bundinak csörgött a telefonja, hogy menjen be a céghez, mert kifizetik, a mai világban már ez is nagy szó. Aztán közölte a főnök, hogy lenne meló a szakmájában, ráadásul 1.5x annyi fizetésért, mint most és vasárnap utazhatna is, mert a német főnök kifejezetten őr kérte. Azt nem is tudom szavakba önteni, hogy mennyire örültünk, még az sem vetett árnyékot az örömünkre, hogy a fizetés 90%-át eltapsoltuk a sárga csekkekre. Tényleg van az az érzés, hogy az ember olyan sokáig van lent, hogy már nem is tudja milyen fent. Aztán a festésünket gyakorlatilag elhónapoltuk és mivel utálok füvet nyírni, Bundi esőben szaladgált fel-alá a fűnyiróval :)Tegnap délután indult és ma már dolgoztak is. Nehezen viseltem most az elválást, a lányok is, úgy szorították a nyakát és puszilgatták, hogy én bizony sírva fakadtam. Mert az örömbe mindig vegyül egy kis keserűség, a távollét, mert ez a munka minden valószínűség szerint 2 hónapos intervallumú és addig nem jönnek haza. A nyarunknak gyakorlatilag vége, legalábbis négyesben. Aztán éppen ezen keseregtem, amikor este hívott és az egész éjjeli utazás, valamint a rögtön meló után fel volt dobva, hogy sok-sok év után, végre azt csinálhatja most amit szeret, hogy életében nem voltak körülötte ilyen jó gépek és segítőkész emberek, hogy szuper az üzem, a szállás meg egy hotel, hogy 7 bolt van 200 méteren belül, hogy végre van kitől németül tanulnia, hogy nem nehéz a munka. Magával rántott a lelkesedése, rég hallottam már ennyire feldobottnak. Dolgozott ő már mindent és lakott lepra helyeken, mert kellett a pénz...nagyon. Kicsit fellélegeztem...ez még nem a virágos rét...de a gödör szélére már kimásztunk...és már eltelt az első nap...

10 megjegyzés:

gneke írta...

Annyira örülök! Sok szerencsét, rátok fér.

Viktória írta...

meghatottan könnyeztem meg a posztodat. Annyira veletek örülök!

A. írta...

Lilikém! mindig lent nem lehet! Z is ma indul. Már most összeszorul a gyomrom miatta, de ez van! puszi nektek

Névtelen írta...

Örülök, hogy minden kiegyenesedett. Igazság szerint már a testőrös/plázázós képből lehetett sejteni, hogy pénz állt a házhoz. :)
Kitartást, és jó egészséget! B.

Hencsi írta...

Istenem,de örülök nektek!!! Persze,rossz lesz Tibi nélkül olyan sokáig, de mindenért kárpótolhat az,hogy végre jól érzi magát Ő is! Puszillak titeket,és alig várom már,hogy itt legyetek velünk!!!

Névtelen írta...

De kiaza Tibi.. ?!?

Örülök nagyon, hogy jól alakulnak a dolgok... DE ilyenkor mindig eszembe jutnak az ország vezetői. A gondolataimat velük kapcsolatban nem írnám le... Családpolitika... az van...

Ölelés az otthon maradt csajoknak.
Eliana

Lili írta...

Drága Csajok!
Köszönöm szépen a kedves szavakat, olyan jó érzés tudni, hogy ennyien velünk örültök.

Eli, Tibi, az a Bundi fedőneve :)

Névtelen írta...

Jaaa... Miért gondoltam én, hogy Bandi=>András.. ?! Nem írtad sehol, hogy Bandi?
Hát hökk...

Éééés mindigis Tibi vót?!

:o)

Lili írta...

Elikém!

Szerintem Te a bUndit olvastad Bandinak, nem tudom előzőleg mi volt, de mióta ismerem cc 18 éve, azóta Tibi, meg Laci, de a Lacit nem használja, amolyan második név az anyakönyvben.

Névtelen írta...

No jól van.. Te már csak tudod.. :o))