Vidámság újratöltve :o)

Mindig is hittem és hiszem, hogy fent lévő szeretteink valami láthatatlan fonal tekervényeként itt vannak velünk. Mindig itt vannak, de megerősítésként mindig segítenek is. A lányok soha nem ismerhették meg az apai nagyszüleiket, és édesapámból is csak pár röpke év jutott nekik. Anyósomat én sem ismertem, de sokat, nagyon sokat meséltek róla és nagyon szerették. Apósom nagy álma, hogy egyszer egy kicsi lány futkosson körbe a karácsonyfa körül, akkor nem teljesülhetett, a sora nem így akarta. Ennek ellenére vagy éppen ezért azt gondolom ők hárman, drága jó nagymamámmal karöltve vigyáznak minket odafentről. Amikor a legnagyobb szarban vagyunk és tényleg csak idő kérdése, hogy elkezdjen hullámozni a fekália, mintegy varázsütésre minden megoldódik. Így volt ez most is, mint már számtalanszor. Éppen befejezhettem a csütörtöki letargiás posztot, és itt újra elnézést kérek azoktól, akiket sikerült magammal rántanom, amikor Bundinak csörgött a telefonja, hogy menjen be a céghez, mert kifizetik, a mai világban már ez is nagy szó. Aztán közölte a főnök, hogy lenne meló a szakmájában, ráadásul 1.5x annyi fizetésért, mint most és vasárnap utazhatna is, mert a német főnök kifejezetten őr kérte. Azt nem is tudom szavakba önteni, hogy mennyire örültünk, még az sem vetett árnyékot az örömünkre, hogy a fizetés 90%-át eltapsoltuk a sárga csekkekre. Tényleg van az az érzés, hogy az ember olyan sokáig van lent, hogy már nem is tudja milyen fent. Aztán a festésünket gyakorlatilag elhónapoltuk és mivel utálok füvet nyírni, Bundi esőben szaladgált fel-alá a fűnyiróval :)Tegnap délután indult és ma már dolgoztak is. Nehezen viseltem most az elválást, a lányok is, úgy szorították a nyakát és puszilgatták, hogy én bizony sírva fakadtam. Mert az örömbe mindig vegyül egy kis keserűség, a távollét, mert ez a munka minden valószínűség szerint 2 hónapos intervallumú és addig nem jönnek haza. A nyarunknak gyakorlatilag vége, legalábbis négyesben. Aztán éppen ezen keseregtem, amikor este hívott és az egész éjjeli utazás, valamint a rögtön meló után fel volt dobva, hogy sok-sok év után, végre azt csinálhatja most amit szeret, hogy életében nem voltak körülötte ilyen jó gépek és segítőkész emberek, hogy szuper az üzem, a szállás meg egy hotel, hogy 7 bolt van 200 méteren belül, hogy végre van kitől németül tanulnia, hogy nem nehéz a munka. Magával rántott a lelkesedése, rég hallottam már ennyire feldobottnak. Dolgozott ő már mindent és lakott lepra helyeken, mert kellett a pénz...nagyon. Kicsit fellélegeztem...ez még nem a virágos rét...de a gödör szélére már kimásztunk...és már eltelt az első nap...